A történelmet ezen az órán részben ugyanúgy tanítják, mint a hagyományos iskolában: mintha egy igaz történet lenne, sajnálatomra nem igazán esik szó arról, ami a történelem tanulmányozásának lényege, hogy vajon XY történésznek, krónikásnak milyen érdeke volt abban, hogy az adott történelmi időszakot aranyszínűre fesse le, a másikat pedig a legsötétebb feketére. Az ellenben érződik, hogy ezek a gyerekek szabadabban lettek nevelve, mert minduntalan fel-felmerül egy-egy kérdés, mely megkérdőjelezi a megtanulandó történet igazságalapját, a Waldorfos gyerekek azért nem vesznek be minden maszlagot. A kérdéseiket pedig nyugodtan feltehetik, nem jár értük fenyítés, mint egy normális iskolában. A tanár pedig vagy megválaszolja a kérdést, vagy nem, vagy kérdéssel válaszol vissza. A keresztes háborút, szinte ugyanúgy tanítják, mint a hagyományos rendszerben, hogy egyesek hitből mentek el, mások azért, hogy szabadságot nyerjenek. Az egyik leányka az egyik pillanatban felszólal: „a parasztoktól begyűjtött adókat nem kellett volna hülyeségekre költeni, például szobrokra, hanem azzal megvehették volna Jeruzsálemet. Nem kis pénz gyűlt volna össze Európában”. Ezért a mi időnkben simán hármas járt volna törciórán, itt ellenben a tanító csak egy kérdéssel válaszol vissza: „miért, szerinted a muzulmánok eladták volna?” Mennyivel másabb a történelmet kérdésekkel tanítani, mintsem határozott kijelentésekkel és rossz jegyekkel. Emlékszem, hogy reszkettünk mi törciórán 5-8 osztályban, hogyan imádkoztunk, hogy ne minket szedjen ki a táblához a tanár. Az óra pedig két határozott részből állt: diktálás és felelés. A képen egy térképnél lezajló jelenet látható. Megjegyzem, a gyerekek jobban ismerik a térképet, mint mi ismertük, mert használják, nem csak úgy öncélúan kell megtanulni, hogy mi hol van rajta. A lány éppen a fejéhez kap, mert rájött, hogy butaságot mondott. A gyerekek általában rájönnek, hogy butaságot mondtak, vagy csináltak, és ez épp elég bűnhődés nekik, nem kell a hibáikat rossz osztályzat segítségével az emlékezetükbe vésni. Ha meg akarjuk találni az okát annak, hogy társadalmunkban az emberek miért érzik folyton bűnösnek és frusztráltnak magukat, elég ránézni a tanügyi rendszerünkre. A Waldorf suliban nincsenek jegyek, másképp értékelik a gyerekeket. De erről majd később.