Képriport
A történet itt véget ér, kedves olvasóink most már eldönthetik, hogy kivel tartanak, az ingatlanimádó magyar pap által meghurcolt szegény román lakókkal, vagy a gonosz román ingyenélÅ‘k által folyamatosan meggáncsolt jó magyar országépÃtÅ‘ tiszteletessel. Mit szeretnének jobban, azt, hogy hatvanévesen kilakoltassák önöket a harmincöt éve használt lakásból egy pap miatt, vagy azt, hogy törvénytelen huncutok miatt ne tudják megvalósÃtani húsz év alatt az életük álmát? Én bevallom, nem látok ebben a történetben egy nyertest sem, de hihetetlenül életszagúnak érzem ezt az egészet. Csodálom és irigyelem ezeket a lakosokat, hogy húsz éven keresztül képesek voltak ellenállni ennek a kilakoltatási nyomásnak, húsz éven át harcoltak, nem azért a szaros kis garzonlakásért, hanem ezért az eltűnÅ‘ben lévÅ‘ életformáért. Egy kis szÃnfolt voltak az egyébként elég szürke világban. Nélkülük sokkal unalmasabb lesz a világ. Drukkolok nekik, hogy továbbra is meg tudják Å‘rizni ezt a szabadságukat, hogy tudjanak szembe úszni az árral, tojva erre az egyre standardizáltabb és törvényesebb világra. Ugyanakkor csodálom és irigyelem Dobait, hogy képes volt húsz éven és húszezer bÃróságon keresztül harcolni ezért a másfél hektárnyi földecskéért, a sportkomplexum nevű álom megvalósÃtásáért. Irigyelem, hogy képes irtó erÅ‘sen ragaszkodni minden számára fontos aprósághoz, hogy kitartott emellett a föld mellett, habár ajánlottak neki cserét, vagy hogy kitart a focipálya mérete mellett, és habár nincs pénze semmit épÃteni helyette, de mégis lebontatja a terület legjobb épületét, nehogy a focipálya egy méterrel rövidebb legyen a szabványnál. Drukkolok neki, hogy sikerüljön megvalósÃtania álmát, a sportkomplexumot és a tábort. Az egyetlen, akit nem irigyelek a történetben, az a polgármester, aki fiatal, bizonyÃtania kellene, de szegény az infrastrukturális beruházások helyett egy halom pénzt bontásra kell, hogy költsön, mert pechje volt az elÅ‘dje elÅ‘djével. Drukkolok neki is, hogy minél hamarabb lépjen túl ezen a kellemetlen feladaton. Ennyi volt, mese volt, kedves olvasóink, ne húzzuk tovább a szót, megnyomhatják az x-et, és elgondolkodhatnak azon, hogy nincs igazság a földön, de önöknek mégis mekkora szerencséjük van, hogy nem voltak mai anyagunk fÅ‘hÅ‘seinek helyében.