Ekkor jött a képbe az alapítvány a telekvásárlással. Dobai állítja, alaposan utánajárt a jogi helyzetnek, a TLHS-sel és a vízüggyel is beszélt. Intézkedett a minisztériumban is, ennek eredményeképpen odafent úgy döntöttek, meg kell hirdetni liciten a felépítményt, ezzel meg is bízták a vízügyet. Mikor a vízügynél az igazgató megtudta, hogy egy magyar református alapítvány akarja megvenni, hatalmas árat írt ki a licitre, és nem ismételte meg a licitet egyre kisebb kikiáltási árral, habár a törvény erre kötelezte volna. Erre beperelték a vízügyet, a pert meg is nyerték.