Dobai László a Református Diákotthon Alapítvány frontembere, irodájában fogad. Nem engedi, hogy lefényképezzem, szerinte az ő személye nem fontos ebben az ügyben. Egyébként sem szereti a sajtót és az újságírókat. Ebben kvittek vagyunk, mondom neki, én sem feltétlenül szeretem az egyházakat és a papokat, de igyekszem kerülni az általánosítást, mert vannak közöttük is jó emberek. A történetére pedig kimondottan kíváncsi vagyok. El is meséli: nekik már 1996-ban működött a diákotthonuk itt Udvarhelyen. De ez a tömbházi élet nem elég a gyerekeknek, udvaruk nem igazán van, szerettek volna egy helyet, ahol a gyerekek kirohanhatják, kisportolhatják magukat. Ezzel a céllal vette meg az alapítvány a zeteváraljai telket a tömbházak alatt, sportpályákat szerettek volna oda létrehozni, illetve táborozóhelyet. Akkor még a tömbházak is jobb állapotban voltak, azokból is szerettek volna kettőt megvásárolni.