Időközben az alapítvány nekifogott saját erejéből, gyerekekkel kialakítani egy sportpályát, rendezni a terepet, kiirtani a bozótot, összeszedni a rengeteg szemetet, amit a lakók az erdő alá hordtak. Jöttek buszokkal, hozták a gyerekeket, de a lakók folyamatosan zavarták őket a munkában. Szerszámoknak kelt lába, elvették a lakók a gyerekek cipőit, míg azok gumicsizmában dolgoztak, s mikor indultak volna haza, akkor a busz után dobták a lábbeliket. Végül aztán nem akarta kitenni a gyerekeket ennek a zaklatásnak, meséli a pap, s abbahagyták a munkát.