„Nem csak a románok” – teszi hozzá Marika néni, aki oldalt húzódva üli végig a beszélgetést, mond is több érdekes dolgot, de arra kér, ne írjam le őket, mert így sem nézik őt jó szemmel a polgármesteri hivatalnál, s nem akar haragot. „Engem már nem érdekel, én úgyis elhúzok. Amint jó idő lesz, húzok is el.” Elege van ebből, nem tud aludni sem éjjelente. Erre Juli néni rátromfol, ők sem tudnak aludni. „Reszket a testünk, amennyit alszunk, ember!” Tisztában vannak vele, hogy itt a harc a végéhez közeledik, húsz év után fel kell adniuk váruk védelmét. Nincs más kiút, csak a kiköltözés. Élnek azzal, hogy március végéig nem tudják őket törvény szerint kirakni, utána pedig szétszélednek, ki amerre bír.