Hét óra harminchét perckor, harmincöt perccel a szülészetre érkezésünk után, már viszik is el a gyereket. Ez sem volt sokat az anyjával, gondolom, és jól gondolom. Azt mondták az asszonynak, nincs idő mellre rakni a gyereket, kevés a csecsemős nővér, és sietni kell. Nekem megengedi a nővér, hogy egy gyors pillantást vessek a gyerekre, de csak annyi. Sajnos, nincs most idő gyönyörködni benne. Majd holnap. Beszélek telefonon az asszonnyal. Jól van, csak mérges. Összeveszett valami vén szipirtyó szülésznővel, mert tiltakozott a gátmetszés ellen, és az felháborodott, hogy ez nem kívánságműsor, milyen dolog az, hogy minden páciens bejön az utcáról a kívánságaival. A poén az, hogy az asszony nem is a szipirtyóval szült, hanem egy normálisabb fehérnéppel, a vénasszony csak véletlenül került oda pofázni. Közben az is kiderül, hogy azért voltak foglaltak az apás szülőszobák, mert az egyikben egy nő feküdt, azt nem tudni, hogy kinek a kije, hogy nem feküdhetett a közös vajúdóban, mint a többiek, a másikban pedig a főorvos valakijének a magánpáciense szült, és itt nem szeretném részletezni, hogy miről van szó, mert nem akarok bosszút állni a rendszer egyik szereplőjén sem. A főorvos úrnak az arcán szívesen ellapítottam volna a vigyort aznap este, de aztán megnyugodtam, és rájöttem, hogy nem kell én megbüntessem, mert megbünteti ő saját magát. És ez érvényes a játszmának az összes olyan tagjára, aki hatalmával folyamatosan visszaél. Végezetül egy jó tanács: a borítékot mindig előre add oda! Az asszony egyik ismerőse a szipirtyóval szült, és nagyon durva, morgós szülése volt. A végén odaadott egy borítékot, mire a néni sokkal kedvesebb lett. Ha tudta volna, előre adja oda. Az asszony pedig azt mondja, ha előre tudta volna, hogy ilyen lesz a második szülés, inkább nem megy be a kórházba, otthon nyomja ki. Abban pedig szinte biztos, hogy az udvarhelyi szülészeten még egyszer nem akar szülni, ha ez a politika nem változik. Mára ezzel búcsúzunk, sorozatunk következő részében az újszülött osztályról és a gyermekágyból jelentkezünk, majd a gyereknevelés első időszakáról is mesélünk picit. Addig is, házi olvasmánynak adhatunk pár könyvcímet, olvasgassátok őket szülés előtt, sokkal többet megtudtok belőlük, mint ezekből a rövid képriportokból: Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol, Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek.