Képriport
A gyermek további sorsa szempontjából rendkÃvül fontos lenne, hogy megszületésétÅ‘l fogva mellen csüngjön. Az elÅ‘tejben lévÅ‘ ellenanyagok, majd a tejben lévÅ‘ anyagok biztosÃtják neki a késÅ‘bbi fejlÅ‘désének biztos alapját. Sajnos a protokoll azt irányozza elÅ‘, hogy amint a gyerek megszületett, egy nÅ‘vér fel kell, hogy vigye az újszülött osztályra, az anya pedig lent marad a szülészeten. A protokoll be nem tartása a borÃték cÃmzettjének jóindulatán múlik csak, de legtöbb szülÅ‘ nÅ‘ meg sem próbálja megszoptatni gyerekét, mert azt mondják neki, jobb, ha elviszik, hogy Å‘ pihenni tudjon. A császárral szült nÅ‘knél a helyzet még rosszabb, Å‘k egy napig nem tehetik mellre gyereküket. A következmények változatosak. Gyakran megesik, hogy a kicsit elkezdik tápszerezni, emiatt lustábban szopik, az anyának valamelyik jóakaró azt mondja, hogy teje nem elég tápláló, ezért növelik a tápszer adagját, a gyermek még kevesebbet szopik a mellbÅ‘l, az anya teje elapad, na ilyenbÅ‘l sokat hallunk, habár a forgatókönyv személyenként változhat, sok függ attól, hogy kikkel hozza össze a sors a fiatal anyukát. Az asszony szerint a jó tejbeindÃtásnak az a titka, hogy minél gyakrabban mellre kell rakni a gyereket. Vannak ilyen okos elméletek, hogy csak három óránként szabad táplálni a kicsit, de ezeknek agresszÃv hirdetÅ‘i nem tudják felfogni, hogy a gyerek gyomra ilyenkor még cseresznyenagyságú. Tanácsot könnyű kapni ilyenkor jobbról-balról, de mikor hirtelen kiderül, hogy oda az anyuka teje, akkor a tanácsadók közül senki sem vállalja a felelÅ‘sséget.