Képriport
A nyomás addig nehéz, amÃg a gyereknek kibújik a feje, onnan már minden magától megy. De még mielÅ‘tt odaérnénk, hadd tegyünk emlÃtést a gátmetszésrÅ‘l. Az asszony mind a kétszer kérte, hogy ne metsszenek gátat, és egyszer sem hallgatták meg kérését. Az elsÅ‘ szülésnél ott voltam én is, meg voltam bÃzva, hogy ne hagyjam, hogy metsszenek. Elküldtek, hogy hozzak valamit az asszonynak, addig pedig Å‘k szépen metszettek. Az asszony sem vette észre, csak utólag, mert Å‘ el volt foglalva a nyomással. Hogy mennyire jó vagy rossz ez a gátmetszés, nem tudom én Ãgy laikusként felmérni. Az biztos, hogy hetekig, esetenként évekig fáj utána, mert azt láttam az asszonyon. HÃvei azt állÃtják, hogy jobb, mint a repedés, hamarabb gyógyul. EllenzÅ‘i azt, hogy butaság minden szövetet keresztbe vágni, nagyon kicsi az esélye annak, hogy rossz helyen repedjen, ha egyáltalán reped. Az elÅ‘bb megdicsért udvarhelyi szülészeten kötelezÅ‘ módon, protokollszerűen vágnak, hiába kéred a megfogadott szülésznÅ‘t, hogy ne vágjon. Ugyancsak protokollszerűen végzik azt az U alakú gáttágÃtásnak nevezett valamit, amikor benyúlnak és megfeszÃtik a gátat, azt remélvén, hogy attól ellazul. Közben pont fordÃtva, inkább görcsbe rándul tÅ‘le. Aztán, mert be van görcsölve, vágni kell a gátat, mert nem tágul rendesen. Na, de mikor felbukkan a gyermek, hirtelen elfeleded a gátmetszést, akkora az öröm.