Képriport
Megszületés után a gyermek elsÅ‘ dolga az lenne, hogy úgy vakon nekiinduljon és mellre másszon, megkóstolja az elÅ‘tejet. Ez a mellre mászás és az anyával való bÅ‘rkontaktus rendkÃvül fontos lenne a gyereknek, hisz Å‘ épp világot váltott, az anyaméh biztonságából kilépett egy új, idegen világba, ahol fél. De a kórházban ezt nem Ãgy gondolják. Szerintük sokkal fontosabb az, hogy a gyereket megmérjék, az Apgar-skála szerint besorolják, a köldökzsinórját minél hamarabb elvágják, szemébe csÃpÅ‘s cseppet csepegtessenek, majd odapasszolják egy újszülött osztályos nÅ‘vérkének, hogy minél hamarabb vigye fel. A köldökzsinór elvágásánál megjegyezném, hogy egyes szakemberek szerint mÃg pulzál, nem lenne jó elvágni, mert a gyerek vérszegény lehet késÅ‘bb, és hirtelen kell elszakadnia attól az oxigénforrástól, ami a köldökzsinóron keresztül látta el Å‘t. Elvágáskor arra sem ártana ügyelni, hogy a gyerekhez ne legyen túl közel a vágás. Ha egy háromnegyed órát hagynák a gyereket a köldökzsinóron, tisztán látszana a vonal a gyerektÅ‘l 8-10 centire, ahol el kell metszeni a zsinórt. Jaj persze, a mai modern orvostudomány az ilyen babonákban nem hisz, az orvos meg is verne tekintetével, ha ilyet mondanánk neki. A képen látható fiamat nemrég, két éves korában vérszegénységgel diagnosztizálta a családorvos. Attól még a második gyerekünket szintén ugyanilyen bánásmódban részesÃtették születéskor, mert nincs idÅ‘. Ez az általános kifogás az udvarhelyi szülészeten, máshol nem tudom, mivel magyarázzák. A szemcseppek beadását ellenben mindenütt azzal, hogy megelÅ‘zésképpen adják be: ha az anya esetleg gonorrhoeás lenne, ne vakuljon meg a gyerek. Hogy miért nem tudják elÅ‘tte letesztelni az anyát, hogy beteg-e, nem tudom. Biztos könnyebb cseppentgetni. Aztán, hogy mit érez az anyját keresÅ‘, de nem találó, amúgy is alig látó csecsemÅ‘, mikor a szemébe nyomják a csÃpÅ‘s cseppeket, azzal végképp senkinek nincs ideje foglalkozni. Az idÅ‘ pénz.