A nagy napnak úgy vágtunk neki, hogy nem tudtuk, mi lesz. Az asszony anyai ösztöneiben bízva azt mondtuk, amíg kedve van, ülünk itthon, amikor úgy érzi, hogy nagyobb biztonságban érezné magát a kórházban, akkor autóba ülünk és bemegyünk. A vajúdás reggeltájt kezdődött, de délutánig a nap úgy zajlott, mintha normális hétköznap lenne. Délután ötkor kezdtek keményebbekké válni a fájások, elkezdődött a borogatás. Fél hatkor elvittem a gyereket az óvó nénihez. Nehezen vált meg az anyjától, de hirtelen olyan nagyfiú lett belőle.