Képriport
A szülés után az asszony erÅ‘södÅ‘ fájdalmakra panaszkodott. Semmi baj, nyugtatta a szakszemélyzet. Hamarosan annyira erÅ‘södtek a fájdalmak, hogy sÃrt fájdalmában. "Jaj, Ramóna, ne túlozz!" - hallgattuk pár órán keresztül. Azt éppen nem mondták a szemébe, hogy hülye hisztis liba, de a tekintetükbÅ‘l ezt lehetett kiolvasni. Jó négy óra után döntöttek úgy, hogy mégiscsak megnézik, nincs-e baja. Felültették a kecskére, és elkezdték kiszedni belÅ‘le a vért. Eléggé disznóvágás hangulata volt az akciónak, az asszony üvöltött fájdalmában, ahogy ezek dolgoztak benne, a lába közé rakott nagy tálban pedig csak egyre gyűlt és gyűlt a vér. Én még ennyi emberi vért nem láttam egy helyen, pedig életembÅ‘l egy évet kórházban töltöttem. Annyi vért veszÃtett, hogy egy adott pillanatban elájult, a szemei felakadtak és a nyelvét lenyelte. Szerencsére gyorsan sikerült az állkapcsát kinyitnom és a nyelvét kihúznom, Å‘ most csak arra emlékszik, hogy ment egy fény felé, és én ordibáltam neki, majd a kezem a szájában volt. És arra is emlékszik, hogy a beavatkozás végén a doktor úr úgy nézett ki véres kötényében, mint egy mészáros. A történet itt nem ért véget, másnap reggel megműtötte a fÅ‘orvos, morgolódások közepette, durva stÃlusban. Aztán vért adtak neki, megtömték infúzióval, s túlélte. Mi a tanulság ebbÅ‘l? Az, hogy a kórházban is ugyanúgy bajod eshet, mint otthon. Vagy talán még könnyebben. Ha itthon történik mindez, és az asszony hatalmas fájdalomra panaszkodik, nem várunk négy órát a kórházba menéssel, abban bÃzva, hogy bizonyára túloz. Egyikünk sem haragszik a kórházi személyzetre azért, mert vérömleny keletkezett. Tévedni emberi dolog, az orvos is ugyanúgy tévedhet, mint egy szakács, egy kÅ‘műves, vagy egy újságÃró. De ha felhÃvod a figyelmét, hogy baj van, mert érzed, hogy baj van, és Å‘ azt mondja, hogy túlzol, majd utólag kiderül, hogy egyáltalán nem túloztál, akkor nem csak a szakmai tévedéseit kell megbocsátanod, hanem az emberieket is.