Vissza a kecskére. A kecske legnagyobb szerepe az, hogy az orvos és a szülésznő tálcán kapja a gyereket. A szülő nőnek sokkal kellemesebb lenne más pozícióban szülnie, például vécén ülős pozícióban (erre találták ki a szülőszéket, melynek felső pereme olyan, mint egy elöl kivágott kör), vagy térden állva, négykézláb. A gravitáció nagy dolog, ellene dolgozni pedig butaság. Az asszony például ismételten rákérdezett, szülhet-e az ágyon, négykézláb, és a válasz az volt, hogy nem, azaz csak akkor, ha minden kecske foglalt. A kecske monopóliumhelyzetét nyilván megtörné, ha a nőgyógyászok ezentúl csak ebben a pozícióban kakálhatnának. Hamar rájönnének, hogy nem túl kellemes égbe emelt lábakkal nyomni. Ugyanakkor az is lehet, hogy nem az orvosokkal van a baj, hanem a rendszerrel, amely képzi és fenntartja őket. Gondoljunk csak bele, hogy ezeknek az orvosoknak több mint kilencven százaléka csak ilyen típusú szülést látott, soha nem nézett végig egy háborítatlan, felnyúlkálás-megszurkálás-felkecskézés nélküli, természetes pozíciójú fiziológiás szülést. Akkor honnan tudják szegények, hogy milyen az? Ők beleszülettek ebbe a rendszerbe, és amíg nekik kényelmes, mert nem nekik kell ott feküdni, addig nem változtatnak rajta. Ez a rendszer biztos, hogy nem fog megváltozni, míg a szülész-főorvosok nagy része férfi.