Ez a Hajni erősen huncut leányka, akkor veszi elő a darázsfészket és a kalácsot, mikor már degeszre tömtük magunkat kenyérrel. De pechje van, mert úgysem tud egy fél darázsfészeknél többet megenni belőle, hiába hogy egész éjjel dolgozott velük, hajnali 5-kor sütötte őket, az illatuktól végigszenvedte az utat Brassótól idáig, majd végigszenvedte az egész kurzust arra gondolván, hogy a darázsfészkek kint vannak az autóban. Ebből már egy jó drámát lehetne forgatni, igaz történet alapján. Ennél sokkal nagyobb szerencsém van nekem, aki két fél darázsfészket is berágok, egyet alanyi jogon mint újságíró, a másikat hála egy karcsú menyecskének, aki biztonsági okokból hajlandó megfelezni velem a zsákmányt. Azt azért itt meg kell említenem, hogy a darázsfészek, kalács, és egyéb édes finomságok már nem olyan könnyen elkészíthetők kovásszal, mint a kenyér, mert minden hozzávaló gátolja a kovász működését, így nagyon hosszú ideig kell keleszteni őket. De megéri.