Hatalmas rést tölt ki Tamás Sándor megyei tanácselnök úr, aki nélkül a kaláka nem is lenne igazi. Elnök úr nagyon logikusan úgy gondolja, hogy minek nyilatkozgasson bent az irodájában, mikor felveheti a saját nevével feliratozott „Háromszék mindenek felett” pólóját, és nyilatkozhat idekint egyet az általa kirendelt tévéstábok kamerái előtt. Tamás Sanyinak meglepő módon van valami köze a kalákához. Tavalyig a megyei tanács partner volt a szervezésben, idéntől már nem az. A politikummal régi jó kapcsolata van a kalákázó csapatnak. Egy évtizedig kalákáztak Hargita megyében, de onnan eljöttek, amikor a megyei tanács vezetői úgy döntöttek, hogy kisajátítják a népi fürdőket, és közpénzből oda nem illő, öncélú, nagy betonalapú építményeket rittyentettek a fürdők közvetlen közelébe, anélkül, hogy megkérdeztek volna valakit. Ekkor a csapat úgy döntött, inkább átvonul Kovászna megyébe, és a megyei tanáccsal közösen kezdenek ott munkába. A jó kapcsolat nem volt túl hosszú életű, a tanácselnök folyamatos szereplési vágya és más politikai szereplőket kiszolgálni akarása tavaly ütötte ki a biztosítékot, amikor Baconban az előzetes egyeztetés ellenére úgy becsempészte Borbély Laci politikai alelnököt az átadó ünnepségre, hogy még a szót is sikerült átadja neki, pedig aztán Borbélynak semmi, de semmi köze nem volt az egészhez. Azóta a megyei tanács már nem partner a kalákában, de Tamás Sanyit nem olyan könnyű ám lerázni, ha szereplési lehetőségről van szó. A román irodalomban jártasabb kedves olvasóink bizonyára ismerik a szállóigévé nőtt mondást: „Dacă voi nu mă vreți, eu vă vreau”. Körülbelül ez történik itt.