Képriport
Még mielőtt tovább haladnánk, hadd nézzük meg, kik is a kalákások. Amíg az ember nem ismeri meg őket, úgy tűnik, valami magyarországi alapítvány, aki odavaló diákokat hoz, ide munkatáborba. Ezt itt nálunkfelé úgy mondják, hogy „bezzeg, a táposok kell jöjjenek hozzánk kalákázni, mert mi nem vagyunk képesek rá”. Ez mondjuk így nem teljesen fedi a valóságot, mert Herczeg Ági, ezen kalákamozgalom anyja, félig innen származik, és egyébként is, a jó embereket általában nem szokták megkérdezni, hogy honnan vannak. Ha rosszat teszel, sokkal hamarabb elkezdenek érdeklődni hovatartozásodról, de ha jót… Szóval Ági a fő vezéregyénisége a mozgalomnak, mellé az idők során felsorakoztak tájépítészek, építészek, tájépítész hallgatók, ezek ismerősei, barátai, régebbi helyszíneken kalákázók, akik megkedvelték ezt a típusú alkotómunkát és nem tudnak elszakadni tőle. Egy részük határon túli, másik része székely, de szép számmal vannak olyanok is, akik itt születtek és ott élnek, vagy ott születtek, és most itt élnek, mert jobban szeretik itt. Ezekhez az emberekhez csatlakoznak mindenütt a helybéliek. Könnyű a csapatot letáposozni, de nehéz biztosítani nekik a megígért nyersanyagot a munkájukhoz. A medencének suhogó nyers égerfát hozatott, hát erről volt szó?