Délutánra már két réteg kő le van rakva a falból. Mindenki friss, kő még van dögivel, akárcsak jókedv és haladás. Ági, akit többen is boszorkánynak tartanak ( legtöbben a szó jó értelmében véve), megszórja a falakat a bűvös porral. A bűvös por nem más, mint mész, a kötőanyag szerepét tölti be. Helyette lehetett volna használni még tehéntúrót is, de a polgármesternek ezt könnyebb volt beszereznie. A mész csodálatos anyag, sajnos valamennyire elfeledtük, a cement kiszorította. Pedig jobb, mint a cement, nem vezeti annyira fel a falra a nedvességet. És remek kötőanyag. Elég, ha körbenézünk a környékünkön, a szász várak, erődítménytemplomok nagy része úgy lett építve pár évszázada, hogy követ raktak kőre, s nyakon öntötték mésszel. Ma is állnak. De a túró sem kutya. Ágitól megtudjuk, a túrók közül azért jobb a tehéntúró, mert nagyobb a kálciumtartalma. Ági sokat tanult a régiektől. Tudása alapján szívesen mondanám rá, hogy boszorkány, de nem biztos, hogy örülne ennek. A boszorkányüldözés ma is működik, sajnos, pedig társadalmunknak hatalmas szüksége lenne a régi boszorkányok tudására.