Említettem már az anyagok késését, itt megvizsgálhatjuk a késések egyik pozitív következményét: sor kerül a medence felavatására, négy fiatal egyidőben veti magát a borvízbe. Ezidőtájt kezd megszületni az a murok-központú tudományos elmélet, melynek során majd a medencét Répás-medencének fogják elnevezni (ezen elmélet első tégláit magyarországi fiatalok fektetik le, s náluk a murkot répának hívják), és melyről az egyik ötletgazda két hét elteltével majd így fog emlékezni: „Hát az úgy volt, hogy polgika jóvoltából nem kaptunk időben kellő alapanyagot az építkezéshez, ezért nagyon sok ráérő időnk volt lóbálni a lábunk, vagy ami közte van, a répánk. Tehát répázgattunk, répázgattunk az amúgy korábban zöldségeskertként is hasznosított területen. Aztán a dolgok az idő múlásával sem nagyon változtak, így elegendő időnk volt mindenbe répát képzelni. Az agregátor agrépátor lett, mert minden reggelre vizet találtunk a tankjában benzin helyett, órákon át szórakoztatva bennünket a rejtély megoldásával. A medence meg csak telt a répalével. Hát meg sokáig lehetne ragozni, de akkor sem lenne sokkal vállalhatóbb a sztori. Szóval, ha publikus magyarázatot akarsz, akkor maradjon csak a terület zöldségeskert múltja...” Említettem, hogy itt még pár évtizede zöldséget termesztettek, ahol most láp van? Hihetetlen dolgokra képes a természet.