A kultúra ízlés dolga – mondja a szakállas közhely, de mégis van benne valami, ha csak a Tomcsa Sándor Színház „szilveszteri" előadását vesszük alapul, amely tényleg megosztónak bizonyult.

A korábbi, csárdásos, klasszikus, komikus, vicceskedő előadásokhoz képest óriási újdonság és merészség volt bevállalni egy ilyen giccsparódiát, mint az Ibusár, de a színháznak ez is a szerepe nemcsak az annyit említett szórakoztatás: néha tükörbe kell nézni. De ne rohanjunk ennyire előre.

Brahms és a dráMA

A színházban tavaly ilyenkor a Pletyka dübörgött, nem is rosszul, aztán márciusban nagyon nagyot dobbantott a társulat: minden idők egyik legszerethetőbb produkcióját készítették el március 15-én, ami a G. Caféban kezdődött, a városközpontban folytatódott és a Művelődési Ház lépcsőin ért véget. Egyszeri volt és talán – ebben a formában – megismételhetetlen.

A színház a Brahms és a macskák című előadással is olyan területekre evezett, amihez foghatót nem gyakran látunk tőle, aztán egy Mrozek-abszurd, a Nyílt tengeren is jól sikerült, az évad zárásán pedig a Roberto Zuccót is bemutatták, ami igazából ősszel ütött nagyot, a dráMa fesztiválon. Nem mellékesen Mezei Gabriella, P. Fincziski Andrea és Barabás Árpád lettek a legjobb színészek a színházlátogatók szavazatai szerint.

A dráMÁt nyolcadik alkalommal tartották meg szeptemberben, megint jobbnál jobb előadásokat láthatott a közönség, például a temesvári, a sepsiszentgyörgyi, vagy éppen a bukaresti Nottara színház produkcióit.

Az egészet Székely Csaba jelenlevő „szelleme" lengte be, hiszen egyik darabját (Szeretik a banánt, elvtársak?) finnül, egy másikat (Bányavakság – Orb de mină) románul is bemutatták – természetesen más, magyar nyelvű művei is színpadra kerültek.

Jó hangulatú, vagány dolgot sikerült összehozni szeptemberre a színháznak, de az októberben bemutatott és azóta is műsoron levő Szentivánéji álom is érdekes kísérlete Zakariás Zalán rendezőnek.

Tánc ősszel és tavasszal

Az Udvarhely Néptáncműhelynél 2016 a konszolidáció éve volt, hiszen sok előadás nem készült, főleg emberhiány miatt, de az év végére stabilizálódni látszik a táncműhely helyzete és 2017-re tele vannak tervekkel.

Tavasszal Az üveghegy ösvénye című előadással Kőrösi Csoma Sándornak és Erőss Zsoltnak állítottak emléket, ősszel pedig az Össztánc Ősszel rendezvénysorozatukra jött el több táncegyüttes, illetve – értelemszerűen – a nézők. Közben folyamatosan játszották az Örömtánc és A bál című műsoraikat, és Az aranyszőrű bárányt is meg lehetett nézni.

Költözés nyáron

Haáz Rezső Múzeum életében kétségkívül a Haberstumpf-villába való átköltözés volt a legnagyobb esemény a múlt évben, de még a régi épületben tartottak Grund-kiállítást, illetve az Anna-kiállítás is átjött 2016-ra.

Több könyvbemutatót, beszélgetést is tartottak még a Kossuth utcai, régi épületben. Volt még babakiállítás, illetve a múzeum vezérletével felújított Jézus-kápolnába időkapszulát is elhelyeztek, a képtárban pedig ismét Termés tárlat volt.

Aztán megtörtént az átköltözés, május végén egy kortárs képzőművészeti kiállítást már az új helyen nézhetett meg a közönség, júniusban a Múzeumok Éjszakájára pedig élettel telt meg a villa. Ősszel két igen jelentős kiállítás került a múzeumba, egy gyógyszerészeti és gyógyszertörténeti kiállítás, illetve a még most is látható, a Herendi porcelánmanufaktúrát bemutató tárlat.

Könyv, irodalom, zene...

A Városi Könyvtár az igényeknek megfelelően tavaly is igyekezett olvasói kedvében járni, több rendezvényt és filmvetítést is rendezett. Nemcsak olvasók, írók is megfordultak a Kőkereszt téri épületben, aminek munkatársai több városi rendezvénybe is bekapcsolódtak. Tartottak fotókurzust, mesemaratont, Nyitott Könyvek Éjszakáját és sakkversenyt is, sőt egy új csillagászati teleszkóppal is bővültek.

Ez még mindig nem minden, hiszen kiállításoknak is otthont adott az intézmény, többek között egy Karácsony Ernő emlékére rendezett tárlatnak.

Ami az irodalmat illeti, a G. Caféban Murányi Sándor Olivér 2016-ban olyan írókkal beszélgetett, mint Szvoren Edina, Babiczky Tibor, Totth Benedek, az örök visszatérő Bodor Ádám (Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával együtt beszélgettek), Térey János, Kun Árpád, Nyáry Krisztián vagy Milbacher Róbert.

A kultúrkocsma koncertekben is kitett magáért, hiszen a G. Feszt alkalmával Udvarhelyen először léptette fel a Sziámit.

Az év folyamán olyan együttesek és előadók is kerültek a januárban felújított állandó színpadra, mint a Kéknyúl Hammond Band, a Premecz-Gyárfás Organ Trio, a Fran Palermo, a Mongooz And The Magnet, a szintén „örök visszatérő" Sárik Péter, Pély Barna, a David Yengibarian Trió, Marthy Barna, Geröly Tamás és zenekara, de több kerekasztal beszélgetés, illetve előadás is volt. Nem beszélve arról, hogy a Friday Rehab zenekar itt játszott a legtöbbet az elmúlt évben.

...és zene

Ha már koncertekről szó esett, akkor ki ne hagyjuk a Székelyföldi Filharmónia rendezvényeit, hiszen a klasszikus zene majd összes megnyilvánulását ők szervezik a városban, például a ClassJazzFesztet, vagy az Őszi zenei kavalkádot.

Nekik köszönhetően kétszer is muzsikált szülővárosában ifj. Zerkula György. Zenélt itt Kovács Éva fuvolaművész, illetve olyan szólisták, előadóművészek és karmesterek léptek fel, mint a Gordon Trió, a Corpus Harsonakvartett, Werner Gábor és Josep Suilen, hogy csak a fontosabbakat említsük.

A G. Cafén kívül máshol is volt zenei élet, hiszen nemcsak a nyáron átalakított Alsó G-ben voltak rendszeres pop- illetve rockzenei koncertek (Sub Bass Monster, Dopeman, Karányi), hanem a Jungle Pubban (Kalapács József, Akela), az ifjúsági házban (Children of Distance, Action), a volt Stúdió Moziban (Szabó Balázs Bandája) és a Mokkában (Halott Pénz, Margaret Island) is.

Általában az említett helyeken koncerteztek a helyi illetőségű, aktív zenekarok is, a Palma Hills, a 1st Attempt, a Transylvania Rock Band, a Shadows, az Orpheusz és több lemezlovas is fellépett.

Mozi – valami megmozdult!

A végére hagytuk a filmeket és a mozit – utóbbit azért merjük leírni, mert egyre több lesz az egyszeri vetítés benne. Az udvarhelyi moziban 2016-ban a legújabb és szakmailag legnagyobbra értékelt magyar filmeket lehetett megnézni. A Saul fia, az Ernelláék Farkaséknál és a Tiszta szívvel is vászonra került – igaz, nem kópiáról, hanem projektorról, de úgysem odahaza vagy magyarországi moziban kellett megnézni.

Ez azért előrelépés, nem beszélve arról, hogy ezeken kívül is volt még vetítés (pl. egy többnapos Filmtettfeszt), de az év végén levetítették A lovasíjászt is. Udvarhelyi alkotó filmjét is bemutatták a régi moziban, Fábián Andor filmje, a Testszobrászok viadala nagy sikernek örvendett. Ezek alapján talán egyre jobban bízhatunk benne, hogy a mozi a régi fényében fog tündökölni – tegyünk ezért, mint ahogy a kultúra többi szegmenséért 2017-ben is.