Színészek, érdeklődők, meghívottak zsongásától volt hangos a dráMÁzónak hívott teázó-kávézó-borozó a színház előterében hétfőn délután négy órakor. A kisteremben László Kata, Mezei Gabó, Bekő-Fóri Zenkő és Márton Réka az utolsó simításokat végezték az általuk megtervezett minikiállításon. Oda is érdemes benézni a fesztivál alatt. 

Gálfi: munkájukhoz illő juttatásban részesüljenek a színészeink!

Jelzésértékű volt, hogy a megnyitón mind a polgármester, mind pedig az alpolgármester megjelent, igaz, az előadásokra már nem maradtak. Gálfi Árpád beszédében elmondta, örvendetes, hogy rangos színházi fesztivál van a városban, amire a román színházi szakemberek is eljönnek.

A kultúra minden területén szeretne hasonló rendezvényeket, mert szerinte ezek viszik előre a várost. Mint mondta, jelenléte nem protokolláris, hanem azt jelzi, hogy az elmúlt években méltatlanul háttérbe szorított színháznak és a kulturális életnek nagyobb odafigyelés jár. A polgármester megköszönte a társulatnak azt, hogy a nehéz körülmények között is kitartottak.

„Megtalálnánk a módját annak, hogy az alkotó munkájukhoz illő juttatásban részsüljenek a színészeink és a színházi szakembereink, hogy itthon tartsuk őket, hogy a tízedik és a huszadik dráMA kortárs színházi találkozóra is sor kerülhessen" – jelentette ki Gálfi Árpád.

Félre a paravánnal!

A megnyitót követően Nagy Pál színházigazgató és Csurulya Csongor művészeti vezető a büfé elől elvitte a támogatók és a fesztivál logóit tartalmazó paravánt a sarokba, ez azt jelentette, hogy lehetett teázni-kávézni is az ezután kezdődött közönségtalálkozón.

Barabás Olga, A 12-es kórterem című előadás rendezője az eseményen elmondta, fiatal rendező korában három dolgot mondott neki Tompa Gábor, és ő ebből táplálkozik azóta is – azonban ezek annyira személyesek, hogy nem oszthatja meg a közönséggel.

Elmesélt azonban egy olyan esetet, amely nagyon megragadta mostanában: hat órán keresztül utazott vonattal, s közben a vele szemben ülő asszony elmondta neki az életét – amikor leszállt a vonatról, az maradt meg, hogy így kellene színházat csinálni, annyira megható és őszinte volt a magáról mesélő ember.

Szigorúan vett szakmai beszélgetés volt, a nézők közül nem sokan jöttek el, csak a 17 órai előadásra. A bukaresti Nottara színház produkciójára viszont megtelt a koncertteremből kialakított kis stúdióterem.

Amikor tükörbe nézünk

Matei Vișniec darabja, A három éjszaka Madox-szal egy abszurdnak is mondható dráma volt. Egy kikötői kocsmában a kisváros figurái, a kocsmáros, a világítótornyos, a taxisofőr és egy nő gyűl össze, és egy titokzatos figuráról, az idegenből idejött Madoxról beszélgetnek.

Kiderült, hogy mindenki ismeri az illetőt, egy időben több helyen is látni vélték, ám bizonyosat senki nem tud róla, habár a hölgy azt erősíti, hogy neki már a vonatjegyet is megvette, és elviszi őt innen. Apró szépséghiba, hogy a városka végállomás, tovább már csak a tenger van.

És ahogy lenni szokott: összefognak a furcsa idegen ellen, el akarják kapni, hogy megsemmisítsék, ám amikor az ajtón belépnek, saját maguk tükörképébe botlanak.

Szembesülnek saját magukkal, mint kicsit mindenki ebben a nem abszurd, hanem valós és nyers világban, még akkor is, ha mindez elsőre nem is tűnik fel. Tökéletes színészi játékot láthattunk egy nagyon elgondolkodtató témáról, nem mellékesen ez volt a fővárosi Nottara színház első udvarhelyi fellépése.

Veled is megtörténhet

A 12-es kórterem című előadást Tóth Krisztina novelláiból és két verséből írta Barabás Olga, a gyergyói Figura művészeivel - mint az azt követő beszélgetésen elhangzott, eredetileg Gyergyószentmiklós kórházában szerették volna játszani a darabot, de végül nem kaptak engedélyt.

Így a színházban rekonstruálták a kórház intenzív osztályának folyosóját – ebbe a díszletbe ültek be a nézők, úgy, mintha ők is részesei lettek volna a folyosón lezajló beszélgetéseknek és monológoknak, ráadásul a szereplők a saját neveiket használták.

A keret egy nem hétköznapi történet, de olyasmi, ami bármelyikünkkel megtörténhet – egy balesetet szenvedett személynél órákon belül beáll az agyhalál, és egyetlen hozzátartozójának, a volt feleségének kell arról döntenie, hogy szerveit az orvosok átültethessék vagy sem.

A kórházi folyosón feltűnő embereknek és az orvosnőnek is megvan a maga története – talán ezek a monológok a legszebb, legerősebb részei az előadásnak. És az is erős benne, hogy a végén nem tudjuk meg, hogy hogyan döntött Ancsa – hadd gondolja tovább ezt a néző az előadás után.

Mi lesz ma?

Ma délután 4 órakor tartják a dráMÁzat III. Drámapályázat eredményhirdetését a színház előterében kialakított kávézóban, ezt követi az első közönségtalálkozó, Kozma Dáviddal – ő fogja előadni finn nyelven a Szeretik a banánt, elvtársak? című Székely Csaba-monodrámát este fél kilenctől, a koncerttermi stúdiótérben.

Ezt megelőzően egy Matei Vișniec-darab két „verzióját" is meg lehet nézni. Az És a csellóval mi legyen? című darabból az András Lóránt Társulat és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem készített közös produkciót, ez 17 órakor kezdődik a színpadi stúdiótérben.

Ugyanebből a drámából az András Lóránt Társulat saját előadást is készített, ezt az udvarhelyi Györfi Csaba rendező-koreográfus rendezte, és 19 órakor mutatják be. Mint minden nap, a kedd is a dráMÁzóban fejeződik be, ahol az előadások szereplőivel és alkotóival lehet beszélgetni.