A Haáz Rezső Múzeum új épületében, a Haberstumpf villa alagsorában, az ún. pincegalériában nincs gyógyszerszag – átvitt értelemben van, de az első terembe belépve nem az orvosságok fanyar szaga fogad.

Aki azért nem akarja megnézni a kiállítást, mert irtózik a gyógyszerek szagától, nyugodtan megteheti, mert nem lesz rosszul. Sőt, ismerős arc fogad, mert az Anna kiállításból ismert öregasszony-bábu ül itt is egy falusi konyhában – az első terem ugyanis a népi gyógyászatot mutatja be.

A háttérben Szabó Károly dokumentumfilmje, a témáról szóló Ha nem használ, nem is árt fut a képernyőn, a látogató előtt pedig sok-sok szárított gyógynövény, az azok feldolgozásához szükséges eszközök láthatók.

A kisbaba kezén piros szalag akadályozza meg a rontást, az egyik kis vitrinben pedig köpölyözők vannak kiállítva. Ha valaki emlékszik, hogy az idei olimpia első napjain hogy nézett ki Michael Phelps válla és háta, akkor rájön, nem verés áldozata volt, hanem az úszófenomén is a népi gyógyászat e formáját választotta. Ugyanis a köpölyözés egy nagyon ősi gyógymód, amit ma is használnak nemcsak a világ távolabbi részein, hanem Székelyföldön is.

A második teremben laboratóriumi edények, mozsarak tűnnek a látogató szemébe – száz-százötven évvel ezelőtt ezeket még rendszeresen használták vidékünkön, illetve Marosvásárhelyen. A kiállítás nagyrésze ugyanis a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem gyűjteményéből származik.

Ez egy egészen kis termecske alig néhány eszközzel, a következő már sokkal tágasabb: itt helyeztek el egy nagy gyógyszertári asztalt és rajta egy régi National pénztárgépet – az ócskavasgyűjtők utóbbit látva biztosan keresztet vetnének, de a tudomány-, illetve a gazdaságtörténet iránt érdeklődők azért csettintenek, hogy ez megmaradt.

Az utókor érdekes kis patikaládákat is megnézhet ugyanitt, ilyenekkel járhattak egykor a vidéki vagy városi gyógyszerészek.

Ebben a teremben találjuk a székelyudvarhelyi és székelykeresztúri gyógyszertárak és az azokat működtető családok rövid történetét is.

Udvarhelyen az Oroszlán patika, illetve a Mikó-gyógyszertár voltak a legismertebbek, mindkettő az államosításig működött. Előbbit a Koncz-család, utóbbit a Solymossy-család vezette, a családokban apákról fiúkra szállt a gyógyszerészmesterség. A kiállításon tárgyi emlékek is vannak, például Koncz Ármin budapesti ballagási csoportfotója 1876-ból.

A negyedik teremben a nyolcvanas években érezhetjük magunkat – városunk azon gyógyszerészei számára, akik a hetvenes-nyolcvanas években jártak egyetemre Vásárhelyre, tökéletesen ismerősek lehetnek az itteni eszközök.

A régi tablettázógép mellett egészen modernnek tűnő mérőeszközök, keverők, melegítők vannak, minden bizonnyal ezek ma is működnének, de a gyógyszergyártási technológia is biztosan elég gyors ütemben fejlődik.

Akárcsak egy múzeumi kiállítás technikája, hiszen tizenöt-húsz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy érintőképernyők legyenek egy-egy kiállításon. Az ötödik teremben, a gyógyszergyártást bemutató eszközök mellett a Richter Gedeon által alapított konszern történtét és terjeszkedését nézhetjük meg érintőképernyőn, a készüléken az alapító tragédiával végződő életének (1944 decemberében a Dunába lőtték a nyilas keretlegények) rövidfilmje is látható.

Érdekes kiállítás, amivel el lehet tölteni egy órát is a különböző eszközök nézegetésével, a feliratok böngészésével. Egy kora délutáni óra még alkalmas is erre.

A Gyámolító gyógyír, kuráló pirula - Mozzanatok a gyógyszerészet történetéből augusztusban nyílt meg és az év végéig látogatható. A kiállítás a múzeum pincegalériájában tekinthető meg.