Már-már indulnék, hogy megkeressem a másik felet, a karódöngető Győrfi Mihályt, mikor jön szembe autójával az úton. Azaz az út mellett a füvön. Az új úton, na. Nem engedi, hogy az arcát lefotózzam, ezért közlök csak autós képeket róla. Megkérdem, ő hogyan látja a dolgokat. Stílusa lekezelő, pökhendi. Magabiztos, mintha valaki állna a háta mögött. „Zoli megvette ezt a földet, de az úttal együtt vette meg. Tanácsra kerültek, és a tanács meghatározta, hogy ez az út marad. Valahol el kell járni. Ahhoz nincs jogom, ha ő egyszer nem egyezik belé, hogy utat csináljak. De az, hogy ő egy úttal megveszi a területet, akkor ő tudta, hogy egy úttal vette meg a területet.” A karókidöntésről kérdezem. „Idefigyeljen, akkor keríthet be valaki egy kertet, amikor az övé. S az, hogy neki van egy zsebszerződése, s ő az önfejére békertelte ... hogyne, amikor kiméreti egy hivatalos szervvel, akkor békeríti. Ha maga megveszen egy területet zsebszerződéssel, akkor lesz a magáé, amikor elmegyen hivatalosan, felméreti, s akkor azt mondják, békertelheti. Ne beszéljünk olyan dolgokot, ami nem fedi a valóságot.”