Képriport
Na, ennyi volt a mai történetünk. Van egy makacs főhősünk, akit a sors megvert. De az is lehet, hogy ő verte meg saját sorsát konokságával. Jogilag mintha igaza lenne, de nem tudja érvényesíteni jogait, s senki nem áll mellé, mert elegük van a nagy szájából. Van egy kevély ellenfele, aki a rendőrséggel és a polgármesterrel takarózik, de kezd kilógni a lába a takaró alól, mely egyre szűkül, ahogy a sajtó elkezd érdeklődni. Ledönt egy kerítést, mert nincsenek papírok róla, de nem is lehetnek papírok róla, mert a polgármesteri hivatal nem adott senkinek papírt semmiről. Át akar járni a másik területén, de nem képes a villanypásztorkapuját kinyitni-bezárni. Van egy polgármester és egy rendőrség, akik abszolút pozitívan állnak a dologhoz, mikor a sajtó kérdezősködik, de nem tiszta, hogy miért nem tisztázták a jogi helyzetet eddig. Satöbbi. Ilyen történet van környékünkön ezer meg ezer. Szomszéd a szomszéddal, rokon a rokonnal, polgár a polgármesterrel, mindenki mindenkivel harcol, egy pár méter földért, egy úthelyért, egy fél méterrel odébb levert kerítésért, bármiért. A bíróságok teli vannak ilyen ügyekkel, az emberek teli vannak ideggel. Ha nem lenne a föld, Székelyföldön az átlagéletkor legalább tíz évvel nőne. Vagy találnánk mást, ami felett vitatkozzunk?