A Kalondán vagyunk. Győrfi Zoltán mondja: „Ez a mienk az út, lássa-e? Nincs itt se víz, se villany, se út. Csak adót fizetünk. S akkor még elveszik az ember kedvét is az élettől. Én töltöm az utat kövekkel, jön a korondi polgármester sógora, aki itt rövidít a házához, s a nagy traktorral feltúrja. Pedig van neki rendes útja körbe, csak rövidíteni akar. A polgármester is, mikor ment múlatni a sógorához, átment a másik kertjén, s leverte ott a kertet (mutat egy letört kerítésre), hogy ne kelljen ezen a rossz úton mennie. Azt szoktam mondani az embereknek, hogy Texas-i utunk van. Akkor jó az út, szokták erre válaszolni, mire én azt mondom, hogy igen-igen, de 1700-as évekbeli Texas-i út.”