Képriport
Ha már megvan a buszjegy, ejsze csak felülök a Skorpióra, s felutazom Pestre. Az út abszolút kényelmes, nincs zsúfoltság a buszon, az emberek rendesek, annyira percre pontosan érünk a tervezett 4 órára a Népligetbe, hogy a húgom, aki ott vár, meg is lepÅ‘dik. Szegényke négy nappal ezelÅ‘tt repült haza BukarestbÅ‘l Budapestre, valami 16 órát utazott. Propelleres kisgéppel reptette Å‘ket a TAROM, Pesten nem tudtak leszállni, végül Temesváron altatták Å‘ket, s csak másnap kerültek haza. Mindezt valami 300 euróért. Jobban jártam én, aludtam egy jót a buszon, s kipihenve érkeztem Pestre. Az egyetlen kellemetlenség az úton a határon volt. Várattak minket jócskán, majd le is szállÃtottak a buszról, végigvezettek egy üres épületen, hiába. Határátlépésileg tizenöt évet ugrottunk vissza az idÅ‘ben, mióta utoljára Magyarországon jártam. Már csak az következik, hogy a bugyinkat kivetessék a hátizsákból, mint húsz évvel ezelÅ‘tt.