Az asszonynak jól esik az alvás, de nem érzi magát nagyon megviseltnek. Délután már házimunkát akar végezni, mert unja magát az ágyban. A szülés után rögtön olyan állapotban van, úgy mozog és úgy beszél, mint az első szülés után egy héttel. Délutánra pedig már olyan virgonc, mint az első szülés után három héttel. Azt mondja, nagyon sokat számít a jó közérzetében, hogy nem vagdosták szét a gátját, nincs vágott seb a lába között, ami hetekig gyógyul és erőst kényelmetlen. Az is örömmel tölti el, és energiát ad, hogy sikerült végre háborítatlanul szülnie. Remélte, hogy sikerülni fog éreznie szülés pillanatában azt a felszabaduló energiát, amiről oly sokan beszélnek. Nem sikerült. Többen is mondták, ejsze a gyorsaság miatt nem tudta beleengedni magát a szülésbe, és azért nem jött össze. Végül is mindegy, az asszony ezt nem is bánja, annyira örül, hogy ilyen gyorsan lezajlott az egész. Nem volt egy nagyon nehéz szülés. Valószínű, hogy a vajúdás rövidségébe besegített az is, hogy ez már a harmadik gyerek, és legtöbbször a harmadik szülés könnyebb már, de az is, hogy itthon történt, otthonos környezetben, zavaró tényezők nélkül. Az asszony szerint bármennyire jól is sikerült ez a harmadik szülés, nem tudta törölni az első kettő traumáját. Pedig reménykedett benne, hogy ez most feloldja a lekövesedett fájdalmakat.