Képriport
Egyszer csak mondja az asszony, olyan háromnegyed 5 magasságában, menjek ki az utcára, mert mintha autóburrogást hallana a ház elÅ‘tt, bizonyára megérkeztek a segÃtÅ‘k. Összeszedem magam, kimegyek, sehol senki. SzÃvok magamba egy marék friss levegÅ‘t a nyári éjszakából, hát, egyszer csak fordul be az utcánkba egy autó, látom száz méterrÅ‘l a fényét. Hogy honnan érezte meg az asszony? A segÃtÅ‘k a nagy hegyen túlról érkeztek, s elég sok idÅ‘be telt, mert Eszter épp táborban volt a gyerekekkel, fel kellett költenie Å‘ket, majd rábÃznia valakire, utána felvennie Rékát, és csak azután indulhattak. De egy szülÅ‘ nÅ‘ képes megvárni, amÃg a segÃtÅ‘k megérkeznek, ha nagyon úgy érzi, szüksége van rájuk. Ismerünk több olyan esetet, amikor a bába PestrÅ‘l indult, és az anyuka annyira meg akarta várni, hogy addig vajúdott, mÃg meg nem érkezett. Akkor pedig elengedte magát, és megszült. Nálunk is úgy van. Ahogy a lányok megérkeznek, meghallgatják a baba szÃvhangját, a vajúdás mintha egybÅ‘l begyorsulna, az asszony elengedi magát.