Negyvennyolc évet zenélt mindenfelé az országban, egész életében ingyen lakást biztosítottak neki. Hívták mindenfelé, nem ő kellett munkáért könyörögjön. Egész életében ingyen lakott, mindenütt szép nagy lakást biztosítottak neki. 80-ban kapta ezt a lakást. „Kristóf úr, költözzön belé” – meséli mosolyogva, nem azt mondták, hogy Kristóf elvtárs! Szemei mégsem örömöt sugároznak ezen szavak alatt, rá is gyújt. Aggódóan áll bal lábáról a jobb lábára, érződik, nem tudja, hova legyen. A csendőrök helyi képviselője tisztelettudóan megszólítja: „János bácsi, a zongorája meg van-e még?” Hát, az nincs már meg, eladta a Plébánosnak. Ott szokott ő zenélni időnként most is.