Megérkezik János bácsi. A város egyetlen zongorajavítójaként ismert 73 éves zenészember már kiköltözött a lakrészből. Már csak néhány bútor van, mondja, azt is elviszi holnap az autó. „Mire várjak, tartsam a markomat?” – kérdi. Nem az a típusú ember, aki aprópénzért könyörögne. Eddig is csak azért nem költözött ki, mert szerette ezt a helyet. Most 100 euróért bérel egy 3 szobás tömbházlakást. Ilyen szűk lakásban még soha nem lakott, mint most ebben a tömbházban, állítja szomorúan. Pedig sokfelé lakott ő.