A P. B. kapualjat két éve, illetve egy éve teljesen felvásárolta L. Sz. fiatalember, de P. B. nem akarta hagyni, hogy átkeresztelje L. Sz. kapualjra, nem költözött el. Az ő példáját még jópáran követték, egy tucatnyi addigi bérlő nem akarta elhagyni az ingatlant, habár L. Sz. szépen kérte őket erre. Aztán egy kis részük engedett és távoztak, de még mindig maradtak vagy nyolcan. L. Sz. akkor a hivatalos utat választotta, törvényre ment, megnyerte az ügyet, s most papírja van arról, hogy az eddigi lakóknak távozniuk kell. De ők úgy sem akartak lekopni. Kiköltözés előtt úgynevezett „lelépési pénzt” szerettek volna kapni, amolyan végkielégítést, de a tulaj azt mondta, hogy nem. Volt neki már elég kára és elég kiadása a lakók miatt, s megmakacsolta magát. Felfogadott egy végrehajtót, aki értesítette a lakókat, sőt, egyszer már egyeztetett velük, és máig haladékot adott a kiköltözésre. L. Sz. teherautót fogadott, és a végrehajtót kísérő csendőr-rendőri kísérettel bevonult új birodalmába, rendet rakni a benne élősködők között, kiüríteni az épületet.