Méghozzá Münchenben – akárcsak húsz éve, a német szívósság, pontosság döntőbbnek bizonyult a brillírozó, szépséges focit játszó hollandok ellenébe.

Az 1974 évi nyugat-németországbeli világbajnokság menetrendje változott: nem rendeztek kieséses szakaszt, hanem a tizenhat résztvevő (sem a magyarok, sem a románok nem voltak közöttük) négy csoportjából az első kettők (8 csapat) újabb két négyesbe került. Nem voltak elődöntők, a csoportokat megnyerők a döntőt, a másodikok a kisdöntőt játszották.

Erre a vb-re nem jutott ki néhány erős európai csapat, például Spanyolország, Anglia, Portugália, Csehszlovákia és Franciaország is hazulról nézhette a meccseket – ekkor már minden mérkőzést mutattak a televíziók, amiben egy csapatot nagyon lehetett élvezni: a hollandokat.

Elképesztő, hogy Cruijff-ék hogy játszottak: az Ajax Amszterdamra épülő holland válogatott a 14-es számú zseniális futballistájának irányításával sorra verte meg ellenfeleit. A hetvenes évek kétségkívül legnagyobb futballsztárja olyan meccseket döntött el és olyan új irányt adott a világ labdarúgásának, mint két évtizeddel korábban Puskás és a magyar aranycsapat.

A csoportkör után a legjobb nyolcba csak a brazilok és az argentinok kerültek Dél-Amerikából. Nagyon érdekes színfoltja volt a vb-nek a keletnémet-csapat, akik a házigazdákat is megverték 1-0-ra az első csoportkör utolsó meccsén.

Akkoriban nem volt valami jó viszonyban a két állam, habár a játékosok erre mindkét oldalról tettek, Sparwasser gólja egyfajta közeledést is hozott a kettészakított ország sportrajongói között, habár a rossz nyelvek azt is beszélték, hogy mindez azért volt, hogy az NSZK elkerülje a második csoportkörben a holland-argentin-brazil hármast.

El is kerülték, de a hollandok azon is simán túljutottak. A narancsmezesek mindössze egyetlen döntetlent játszottak ezen a vb-n (a svédekkel), öt meccset pedig úgy nyertek, hogy egyetlen gólt kaptak. Az első körben Uruguayt 2–0-ra, Bulgáriát 4–1-re verték, a svédekkel gólnélküli döntetlent játszottak.

A másodikban Argentínát 4–0-ra alázták, az NDK-t és a címvédő Brazíliát egyaránt 2–0-ra verték. Aki szereti, vagy szerette a hetvenes évekbeli totális focit, azoknak élvezet újranézni ezeket a mérkőzéseket.

A másik ágon a házigazdák jutottak a fináléba, a második csoportkörben ők is három győzelmet arattak: Jugoszlávia (2–0), Svédország (4–2) és Lengyelország (1–0) voltak az áldozataik. Nem volt egyszerű, de sikerült a fináléba jutniuk a Beckenbauer által vezérelt németeknek: nemcsak a "császár" (ha ő volt a "császár", akkor Cruijff a "király" volt), hanem a kapus Sepp Maier, illetve Vogts, Hölzenbein, Breitner, Overath vagy a most is sok gólt szerző Gerd Müller is kivették a részüket a sikerből.

A harmadik helyért a lengyelek és a brazilok játszhattak, az egyetlen gólt Grzegorz Lato szerezte, a lengyel játékos 7 találattal a torna gólkirálya lett.

A döntő emlékezetes maradt sok szempontból: a németek ereiben meghűlt a vér, amikor a második percben úgy hozták ki a középkezdéshez a labdát, hogy még nem értek hozzá. Cruijffot szenzációs szólója után csak lerúgni tudták, s mivel ez a tizenhatoson belül volt, büntető járt a hollandoknak. Neeskens bevágta Sepp Maiernek, aztán jöhettek a németek.

Jöttek is, s nemsokára szintén 11-esből egyenlítettek, azt Breitner rúgta be. A félidő befejezése előtt két perccel Gerd Müller lőtt gólt a hollandok védelmi hibája miatt – ez lett a győztes találat, habár a második játékrész is hozott izgalmakat. No meg a korszak két zsenijének, Beckenbauernek és Cruijff-nak a párharcát: gyönyörű, klasszikus döntő volt, szerencsére az ilyen és hozzá hasonló mérkőzések tucatjait lehet megnézni egy kattintással.

Előbbi emelhette a magasba az új világkupát – azóta négyévente a győztes csapatok kapitányai ugyanezt a serleget tolhatják a fejük fölé.

A döntő

1974. július 7., München, Olimpiai stadion, 80 ezer néző, vezette: John Keith Taylor (angol)

NSZK–Hollandia 2–1 (2–1)

NSZK: Maier – Vogts, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner – Hoeness, Bonhof, Overath, Hölzenbein – Gerd Müller, Grabowski.

Hollandia: Jongbloed – Suurbier, Rijsbergen (De Jong, 69.), Haan, Krol – Jansen, Neeskens, van Hanegem – Rep, Cruijff, Rensenbrink (R. van de Kerkhof, 46.)

Gólszerzők: Breitner (25., 11-esből), Gerd Müller (43.) ill. Neeskens (1., 11-esből).