2006-ban Németország rendezhette a soros vb-t, ahol a csoportokban nagy meglepetések nem voltak, csupán Csehország és Horvátország kiesése számított picit meghökkentőnek, a nagy focinemzetek ha nem is simán, de továbbléptek.

A nyolcaddöntőkben aránylag kevés gól esett, de itt búcsúztak a hollandok (0-1 a portugálokkal egy „csúnya" találkozón), a spanyolok (1-3 Franciaországgal, akiket nem tartottak a vb nagy favoritjának, de Ribéry és Zidane itt már csillogtak-villogtak), illetve itt játszották a torna messze legunalmasabb meccsét: az Ukrajna-Svájc meccset csak a tizenegyesek döntötték el, a svájciak még egy büntetőt sem tudtak belőni – de úgy estek ki, hogy nem kaptak gólt a vb-n!

A negyeddöntőből aztán az argentin és a címvédő brazil csapat is kiesett, Olaszország simán lelépte Ukrajnát (3-0), az angolok svéd edzője pedig nagyon eltaktikázta a folyton színészkedő portugálok elleni meccset, 11-esekkel búcsúztak a britek.

Az elődöntőkben a németek Dortmundban az olaszok előtt voltak kénytelenek kapitulálni, Del Piero és Grosso a hosszabbítás utolsó perceiben végezték ki a házigazdákat, a franciák pedig egy Zidane-tizenegyesgóllal léptek át a portugálokon (1-0).

A bronzmeccset a házigazdák hozták 3-1-re a portugálok ellen, s a németek közül került ki a vb gólkirálya Miroslav Klose személyében, aki 5 gólt lőtt a tornán. A döntőben hamar jött a gólváltás: Zidane egy tizenegyest Panenka-módszerrel értékesített, majd Materazzi szöglet után fejelt a francia kapuba.

A két gólszerzőről másképp is elhíresült a berlini finálé: a visszavonuló francia a beszóló olasz védőt irgalmatlanul mellkason fejelte. Ezért nem lehetett ott a büntetőpárbajban, ahol egyedül Trézeguet rontott: az azurrik negyedik vb-címüket szerezték meg.

A döntő:

2006 július 9., Berlin, Olimpiai Stadion, 72 ezer néző, vezette: Horacio Elizondo (argentin)

Olaszország - Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1) - 11-esekkel: 5-3

Olaszország: Buffon - Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso - Camoranesi (Del Piero, 86.), Perrotta (Iaquinta, 61.), Pirlo, Gattuso, Totti (De Rossi, 61.) - Toni.

Franciaország: Barthez - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Ribéry (Trezeguet, 100.), Vieira (Diarra, 56.), Makelele, Zidane, Malouda - Henry (Wiltord, 107.).

Gólszerzők: Materazzi (19.), illetve Zidane (7., 11-esből)

A labdarúgó világbajnokság 2010-ben először Afrikába is eljutott – a négy évvel ezelőtti dél-afrikai világbajnokságon a vuvuzelák hangja nagymértékben csökkentette a meccsek élvezhetőségét, s néhány olyan bírói tévedés itt is akadt, ami a 21. századi technika segítségéért kiáltott. A vébét olyan ország nyerte, amely eddig elődöntős sem volt a világkupa történetében.

A csoportkörben voltak nagy meglepetések: a négy évvel azelőtti ezüstérmes franciák 2002-höz hasonlóan ismét nagy csalódást okoztak, egy góllal és egy ponttal estek ki a csoportból, ahol Dél-Afrika az első olyan vb-házigazda volt, amely nem élte túl az első kört. De nem élte túl a címvédő Olaszország sem: két vékony döntetlen után emlékezetes meccsen véreztek el 3-2-re az újonc Szlovákia ellenében.

A német-angol (4-1) nyolcaddöntőn történt a vb legnagyobb bíróbakija: 2-1-es német vezetésnél Lampard lövése után a labda a lécről talán a kétszeres terjedelmével is a gólvonalnál bennebb pattant le, a találkozó játékvezetőinél ez nem ért gólt.

A szenzációsan futballozó németek 4-0-ra alázták meg a szövetségi kapitányként egykori játékosegyéniségének árnyékát mutató Maradona Argentínáját a negyeddöntőben, ahol Sneijder kifejelte a brazilokat (2-1-re nyertek a hollandok), a spanyolok Paraguayon léptek túl.

Afrikai csapat most sem került a legjobb négybe, pedig a ghánaiaknak volt esélyük (120. percben büntetőt vétettek Luis Suarez emlékezetes kezezése után), 11-esekkel az uruguayiak mentek a négy közé.

Az elődöntőkben a hollandok Uruguayt bombázták ki 3-2-vel (a veterán Van Bronchorst élete és a torna talán legnagyobb gólját lőtte), a német "panzerek" pedig a spanyolok ellen kapituláltak: Puyol fejese döntőbe juttatta a spanyolokat.

A németek ismét a bronzzal vigasztalódhattak Uruguay ellen (3-2) plusz a gólkirályi címmel, amit Thomas Müller kapott - 5 gólt és három gólpasszt jegyzett, de ugyancsak ötször talált be a Holland Sneijder, az uruguayi Forlán és a spanyol David Villa is.

A johannesburgi finálé egy kemény, durva találkozót hozott (De Jong iszonyatosat talpalt Xavi Alonsóba), a győztes találatot a hosszabbítás vége előtt négy perccel sikerült bevinni Iniestának, azt követően, hogy Heitingát kiállították a narancsmezesek közül.

Az oranje harmadszor vesztett finálét, a spanyolok először nyertek.

A döntő:

Johannesburg, Soccer City, 84.890 néző, vezette: Howard Webb (angol)

Spanyolország-Hollandia 1-0 (0-0, 0-0, 0-0)

Spanyolország: Casillas - Sergio Ramos, Pique, Puyol, Capdevila - Xabi Alonso (Fabregas, 87.), Xavi, Iniesta, Sergio Busquets - Pedro (Jesus Navas, 60.), David Villa (Torres, 106.)

Hollandia: Stekelenburg - Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst (Braafheid, 105.) - Kuyt (Elia, 71.), Van Bommel, Sneijder, De Jong (Van der Vaart, 99.), Robben - Van Persie

Gólszerző: Iniesta (116.)