Egy korty az undorító valóságból
MEGOSZTÓ
Tweet
Kinek a munkája mennyit ér?
Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...Nekünk, ha férfiak vagyunk
Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...Mi vagyunk az Adria
Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...Fotó: Csedő Attila/archív
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
A nevenincs hely valahol az Isten háta mögött van. Hiába keressük a térképen, nem találjuk ezt az orosz vasútállomást, ahol csak a tehervonatok állnak meg, és ahová a kínai kenyérpirítóval – pardon, „tósztmékerrel" – bizniszelő , tipikusan az uborkafára felkapaszkodott fiatal moszkvai házaspár keveredik.
Lepukkant, büdös, koszos a váró, ahol a pénztárosnő a maga készítette vodkával üzletel és kiráz a hideg, amikor, egy varjú károgását lepipálva, felkacag. Van itt alkoholista és becsapott, pénztelen, rongyokba burkolt emberek. A lakók egyben a vásárlók, akik egy bizarr brigádba verődve követelik vissza Ljovcsiktól a kenyérpirítóra kidobott pénzecskéjüket.
Reménytelenség és félhomály van, áram a lakásokban nincs ezen a fura helyen. A nyafka, kisminkelt feleség, Sura várandós. Miközben a csatlakozásra várnak férjével, Ljovcsikkal, a nőnek elfolyik a magzatvize és, teszik vagy sem, a lenézett és utált helyen kell megszülnie első gyermekét.
Szülés közben meglátja az Istent, és az élmény hatására teljesen megváltozik, eldönti, hogy itt, a világ végén akar élni, tisztes, tiszta életet. De sikerül-e meggyőznie földhözragadt férjét arról, hogy vannak a pénznél, anyagi jólétnél fontosabb dolgok? Van-e remény, lehetősség az újrakezdésre neki és az itt élőknek?
Ismeretlenül is ismerős élethelyzetek, tragikus, de nagyon életes, lecsúszott figurák népesítik be a fiatal kortárs orosz szerző, Vaszilij Szigarjev Fekete tej című, 2003-ban írt drámájának színterét, amelyet szeptember 17-én, kedden 19 órától Barabás Árpád színművész rendezésében láthat az udvarhelyi deszkákon a nagyközönség.
Dráma stúdiótérben, két felvonásban
Mindezt a reménytelenségről, naivitásról, gátlástalanságról, az életről és halálról. A keddi előadás előzményeihez tartozik, hogy a színház évadzáróján zártkörben már láthatták a meghívottak, most pedig, rendhagyó bemutatóként megnézheti a nagyközönség is.
Ezzel a drámával indítja szeptember 17-én 19 órától a 2013-2014-es évadot a színtársulat, amelynek minden tagját, sőt, az ügyelőtől a dramaturgig a színház minden alkalmazottját viszontlátjuk a színpadon.
Tavaly a társulat legjobb férfiszínészének járó babért kiérdemlő Barabás Árpád színész rendezői kvalitásait első ízben értékelheti az udvarhelyi színház közönsége – annak ellenére, hogy nem ez az első darab, amit színre visz.
A Fekete tejet hét éve már rendezte Gyergyószentmiklóson, s bár szerették a nézők, mégsem volt sokat a színen – mondta Barabás, aki a tavalyi évadban vitte színre sikerrel szintén a gyergyószentmiklósi Figura Színházban Szigarjev tanítómesterének, Nyikolaj Koljadának a Fekete tejjel rokon témájú, Szibéria transz (Murlin Murlo) című drámáját.
Nyers, de iható
„Vannak a világon furcsa helyek, ahol furcsán élnek emberek, akik valamiképpen furcsán ismerősek nekünk. Mert valahol mi is így élünk. Itt, az utcán is felfedezünk néhány arcot, aki a Fekete tejből is ismerős lesz" – fogalmazott szűkszavúan Barabás az extrém helyzetekkel megfűszerezett darabról, előre bocsátva, hogy bár a furcsa helyzetekre fel kell készülni, „nem lesz Apokalipszis és nem történik semmiféle istentelen nagy dolog".
A darab mondanivalójáról a rendező szándékosan nem rágott szájba semmit, szerinte a nézőnek nem azt kell látni, amit neki. Szándéka rendezőként nem kész válaszokat adni, hanem a felmerülő kérdésekre választ kerestetni a publikummal.
A Fekete tej nyelvezetéről szólva elmondta: a számára túlzottan partis, Parti Nagy Lajos-féle fordítás helyett a sokkal nyersebb, trágár kifejezésektől is életszerűbb Tompa Andrea verziót választotta.
„Tudom, hogy sokan megriadnak ettől a nyers fogalmazási módtól, bár ebben a darabban nincs eltúlozva a trágárság, és ha az ember arra gondol, hogy milyen közeget mutat be, akkor nincs ebben semmi meglepő. Egyébként is, az dobja ránk az első követ, aki semmilyen helyzetben nem szokott káromkodni" – mondta Barabás, aki a bemutató előtt egy nappal azt remélte, hogy az előadásnak a fogadtatása is olyan lesz, mint a megszületése: szeretetteljes.
Aki nevetni, de titkon sírni is akar saját nyomorúságán, hajtson fel egy pohár fanyar, de keserűségében is édes ízű Fekete tejet. A szeptember 18-án szabadelőadásban szintén megtekinthető stúdió-előadásra még lehet jegyeket váltani a színház pénztárában. A helyek száma korlátozott.
Vaszilij Szigarjev: Fekete tej
Rendező: Barabás Árpád
Világosító: Toásó István
Hang: Lőrincz József
Ügyelő: Ozsváth -Tamás Jenő
Díszlet-jelmez: Csíki Csaba m.v.
Szereplők: Bekő Fóri Zenkő, Antal D. Csaba, László Kata, Tóth Árpád, Jakab Orsolya, P. Fincziski Andrea, Dunkler Róbert, Varga Márta, Vidovenyecz Edina, Szűcs-Olcsváry Gellért, Dénes Gergely, Oszváth-Tamás Jenő, Rosca Krisztof fer, Balázsi Bence, Kovács Éva, Duka Andrea, Kiss Szabolcs, Demeter Kata, Tamás Enikő