Kisváros nagyvárosi allűrökkel – szoktuk mondogatni Székelyudvarhelyre. Sportban egészen jól sikerült az év, a közéletben kicsit felkavartuk néha az állóvizet, hogy ne unatkozzunk, kulturális szempontból pedig nagyon igyekezett a város felzárkózni a hasonló méretű, vagy nagyobb erdélyi magyarlakta településekhez.

A kultúra ízlésfüggő, van, akinek a kocsmai jazz a menő, másnak a nagyszínpad a bejövő, illetve van, aki mindenevő. Mindent összevetve színház, a múzeum és a táncműhely produkciói számítanak talán a leglényegesebbeknek, de az irodalom is egyre nagyobb hangsúlyt kap.

DráMA: a Bánk banánja bánja

A Tomcsa Sándor Színház elmúlt éve már csak azért is sikeresnek mondható, mert egy év kihagyás után sikerült újra megszervezni a dráMA fesztivált – ennek mind a nézőszáma, mind a hangulata azt sugallta, hogy nem kellene egyik évben sem kihagyni a néhány napos színházi találkozót. Olyan produkciókat láthatott többek között az udvarhelyi közönség, mint például a Szeretik a banánt, elvtársak? vagy az Újvidéki Színház Bánk bánja.

Az elmúlt naptári évben a Háztűznéző, a Nélkül, illetve a Tóték előadás voltak a fő, nagyszínpadi darabok. A tavalyelőtthöz képest, amikor nem saját produkcióval, hanem egy importált színészekkel és rendezővel összehozott kabaréval szórakoztatta a polgármesteri hivatal az óévbúcsúztatókat, idén a színház Pletyka című bohózattal kényeztette szilveszterkor közönségét, amiből még jónéhány előadás hátravan.

Anna a bálban

Az Udvarhely Néptáncműhely legnagyobb dobása az Össztánc Ősszel volt, ezenkívül egy kedves gyerekelőadást, Az aranyszőrű bárányt mutatták be és játszották, az azóta tragikusan fiatalon és nagyon hirtelen elhunyt Nagy Kopeczky Kálmán rendező munkáját. A bál című előadást pedig többször is nagy sikerrel játszotta a csapat.

A Haáz Rezső Múzeum fennállása óta legmonumentálisabb, a szakma és a turistaút-ajánlók által is elismert kiállítását hozta tető alá: az Anna – Asszonysors a XX. században május óta „fut" és még idén márciusig látogatható lesz.

A múzeum számára a 2016-os év is nagyon fontos, hiszen várhatóan megtörténik a várva-várt átköltözés a Haberstumpf-villába.

Olvasunk a kocsmában

A könyvtár is fejlődésen ment át – ami picit eltér a korábbi évektől, az talán az, hogy a könyvtár polcain egyre nagyobb helyet hasítottak maguknak az utóbbi hónapokban a kortárs magyar prózaírók. Elképzelhető, hogy ehhez a G. Café és a könyvtár író-olvasó találkozói is hozzájárultak, de az igény mindenképpen nőtt a kortárs magyar irodalomra.

A G. Café tavaly is előrukkolt a G. Feszttel, ami főleg koncertekből és kocsmaszínházból állt – nemcsak Kapát, Pepét és Katona Lacit láthattuk a színpadon idén, hanem a felolvasószínházak is folytatódtak, a Csodálatos vadállatok például nagyon erős volt.

Murányi Sándor Olivér 2015-ben olyan neveket hozott a G-be beszélgetni, mint Bartis Attila, Filip Florian, Kemény István, Darvasi László, Grecsó Krisztián, Kerékgyártó István, Kovács András Ferenc, Fried István, Bodor Ádám vagy Muszka Sándor.

Fülön a csípő

Ha már a koncertekről szó került az imént, ne menjünk el amellett, hogy néhány Kárpát-medence-szerte ismert zenekar is fellépett városkánkban: ilyen volt a Kowalsky meg a Vega, az Irie Maffia, az Ismerős Arcok vagy a Moby Dick. A helyi zenekarok is egyre jobban harapnak, mindegyikük elég rendszeresen koncetezik, alakult egy új banda is, a Friday Rehab, a fiatalabbak pedig többek között a Peron Music Tehetségkutatón mutathatták meg tudásukat.

A Székelyföldi Filharmónia is járta tovább az útját, a Class Jazz Feszt és az Őszi Zenei kavalkád mellett minden hónapban egy nagyobb hangversennyel, illetve legalább egy-két kamarazenei koncerttel örvendeztette meg közönségét – ebbe a műfajba illeszkedik a Harmonia Cordis által szervezett klasszikus gitárfesztivál is.

Nemcsak néztünk, láttunk is

S ha már azt írtuk, hogy filmszínházmuzsika, akkor említsük meg azt is, hogy több helyi filmes több filmjét is bemutatták 2015-ben televízióban, de főleg helyi vetítéseken – ilyen volt Jakab Ervinnek a Nagy-Küküllőről forgatott filmje, Fazakas Szabolcsék alkotása, a Vasparipával a Székelyföldi Legendáriumon, illetve Simó Ibolya Tökéletes befektetése.

A könyvtár ilyen szempontból is etalon, hiszen dokufesztet is tartott Szabó Károly, illetve rövidfilmfesztivál is volt, nem beszélve azokról a napokról, amikor visszatért a mozihangulat is egy kicsit Udvarhelyre

Az Udvarhely Tavasza mint átfogó rendezvénysorozat, idén is felölelt egy csomó olyan rendezvényt, amit az intézmények vagy egyesületek külön-külön is megtartottak volna, illetve kiegészítette ezek sorát. Kultúrcsemegéből tehát nem volt hiány, a nagy kérdés csak az, hogy mi és ki, illetve hol és kinek számít csemegének, na meg ki lakott jól és ki maradt éhesen.