Annyira egy nagy család vagyunk már ezzel a csapattal, hogy mindenki mindenkinek a gyerekét lazán átugrasztja a tűzön. Mivel én fotózom, Kicsike fiamat hol Hunor, hol Bogyó, hol valamelyik fehérnép segíti át a lángok fölött, miközben Vigyor fiam legalább olyan szívesen ül Robi ölében, mint az enyémben, s még csak nem is kérem számon az asszonytól, hogy miért van ez. Az állóképekké fagyasztott tűzugrás sokszor keményen néz ki, rengeteg olyan képet sikerül készítenem, aminek alapján a norvég gyámhatóság már rég elkobozta volna tőlünk, szülőktől az egész Waldorf-ovi gyermek-állományát, de védekezésül elmondhatom, akármennyire is próbáltuk begyújtani a gyerekeket, egyik sem gyúlt be. Jövőre újra próbálkozunk.