Meggyújtjuk a tüzet, immár másodszor. Mert először is meg lett gyújtva, tévedésből. Úgy történt, hogy az apabizottság megrakta a tüzet, mert a tűzrakás az férfimunka nálunk székelyeknél, ha a mindennapokban nem is, de flékenyezésnél s ünnepekkor mindenképpen, szóval hatalmas feladattudattal megraktuk a tüzet, mikor szóltak a nők, hogy még nem kellene meggyújtani, mert akármi. Már nem emlékszem, mi, nem is fontos. Ha a nők mondják, szent. Mindenki tudta, hogy nem szabad meggyújtani a tüzet, kivéve Lacit, aki jó házigazdaként elment volt valami tűzcsiholó eszközt hozni, s nem hallotta a parancsot. Hát, egyszer csak látjuk, hogy füst van, Laci nyomja a gázlámpával befele a lángokat a gyújtósra. Hóhahó, pattantunk egyszerre, aztán a sok serény férfikéz egyből szétkapta a begyulladt gyújtóst, sikerült megfékezni a tüzet.