Munka után éhes a pihenés, ezért nem pihenünk, hanem inkább eszünk egyet. Ezek a waldorfos lakomák azért jók, mert mindenki hoz mindenféle finomságot, kirakjuk közösbe, mindenki megkóstolhat mindent, s ha szerencséje van, két-három új recepttel, ötlettel is gazdagodhat egyetlen találkozó alatt. Mi kábé két éve kezdtünk el húsmentesebben étkezni, mert addig húst ettünk hússal, és mikor eldöntöttük, hogy picit visszaveszünk ebből, akkor beköszöntött a „mit is egyek?” pánik, aminek legyőzésében nagy szerepe volt ezeknek a találkozóknak. Például tavaly ilyenkor ugyanitt Énlakán szedtük össze a tönkölyfasírt receptjét Bogyóéktól. Az ember utánzással tanul.