Képriport
Isten hozott bennünket Énlakára János-napozni, ide ImoLaciékhoz, vagy LacImoláékhoz, ahogy jobban tetszik. Most jöttem rá, ezt lehet végtelenÃteni is: Imolacimolacimolacimolacimo... Imola és Laci már régi waldorfos barátainknak számÃtanak, nem emlékszem pontosan, hogy mikor ismertük meg Å‘ket, de az egészen biztos, hogy már tavaly is náluk János-napoztunk. Csak mégsem napoztunk, mert jött egy hatalmas esÅ‘, ami bekergetett a házba. Egy nagy szobába kiterÃtettük a pokrócokat, kajáltunk egy nagyot, s jó hatalmasan dumáltunk késÅ‘ estig, miközben a gyerekek rohangáltak körbe a lépcsÅ‘n, s ugráltak ki az ablakon. Jó volt, de idén még jobb lesz, mert szép az idÅ‘, virágot szedni is lehet, s nem oltja ki az esÅ‘ a tűzugrás alól sem a tüzet.