Sokan vagyunk, sokfélék, de a fontos az, hogy ma mindenki egy irányba húz, és ez meglátszik. Hányszor esik meg, hogy 350 ember dolgozzon együtt, közösségi ügyben? Ritkán van ilyen környékünkön, valljuk be. Pedig jó érzés, feltölti az embert életenergiával, mikor látja, hogy ekkora tömeg van mellette, ennyien gondolkodnak és tesznek hasonlóan. Persze, mint minden faültetésen, ahol eddig jártam, itt is vannak erdészek, akik tudják, hogy kekeckedő vagyok, s felteszik a kérdést, hogy megéri-e ez a mai faültetés. Mert ha elosztjuk az 5000 csemetét 350-nel, akkor kiderül, hogy 15 csemete ültetődött el ma fejenként. Ha hármas csapatokban gondolkodunk, két kapás egy ültetővel, akkor az 45 csemete csapatonként. Ha most az erdészet alkalmaz egy ilyen hármas csapatot faültetésre, annak a napi normája 250 csemete, bérük pedig valahol napi 50, max. 100 lej körül mozog fejenként. Tehát ha kiszámoljuk, kiderül, abból a pénzből, amiből megszerveznek egy ilyen akciót, a terület többszörösét be lehetne erdősíteni néhány cigány napszámossal. Ez minden ültetésen felmerül, garantálom, nem csak itt, Almáson. Legutóbb a Királykőben voltam egy ilyen csemeteültető önkéntes táborban, ott is az erdész kiszámolta, abból a pénzből, amit az önkéntesek egy hét alatt elpancsolnak, ők tízszer akkora területet tudtak volna beültetni. Ez igaz. Csakhogy annak nem lett volna ekkora üzenete, nem lett volna ekkora nevelő hatása, s nem szabadult volna fel ekkora pozitív energia.