20 ezer lej egy ekkora cégnek nem tétel, de remélem, hogy mégis ez a történet elgondolkodtatja picit Csabát és Géza bácsit. Fontos lenne. Géza bácsi községi tanácsos, és sokan felnéznek rá, Csabának a kedvese pedig az udvarhelyi listára került fel most tanácsosjelöltnek. Nem egy nagy funkció tanácsosnak lenni, de mégis az. Ha rászólok valamelyik szomszédomra, hogy miért engedi a Küküllőbe a szennyvizét, akkor azt mondja, Mózes tanácsos úr is oda engedi. A példa ragadós tud lenni, főleg a rossz. Rosszat sokat lehetne mondani erről a cégről, sokan panaszkodnak a zaj és a hangoskodás miatt, a mocsok miatt, vagy amiatt, hogy az egész Felszeg egy nagy gyárudvar, nem lehet közlekedni az úton a folyamatosan rakodó autóktól és a vasakat cipelő targoncáktól. Többen is felteszik a kérdést, hogyan lehetett ipari zónát, majd gyárat létesíteni egy falu kellős közepén, illetve hogyan került egy közterület magánvállalkozó kezébe. De most ennek nem ások utána, mert tavasz van, csicseregnek a madarak, és pozitívumait is látom a gyárnak, sok helyi embernek ad munkát, nem minimálbéren. És termel, mikor itt Székelyföldön nem sokan termelnek. Reménykedem benne, hogy többször nem kell rosszat írnom róluk, összeszedik a mocskukat a patakból és a folyópartról, leszoknak a természetbe szemetelésről, finomítanak a modorukon, és nem csak magukra, hanem másokra is odafigyelnek. Igen, az „irigyeikre”.