Itt le is zárom az irigyekkel kapcsolatos fikciót, azt azért még elmesélem, hogy itt nálunk a faluban jellemző, hogy ha valamelyik górénak megemlíted, hogy valamiben hibázik, akkor ahelyett, hogy azt mondaná, „bocs, igazad van, megpróbálom máskor másképp csinálni”, inkább elkezd beszélni az irigyeiről. Hamarosan kiderül, ő nem is hibás, hanem csak az irigyei látják annak, akiknek egyébként semmi közük nincs ahhoz, hogy ő hogyan teszi tönkre a természetet, a falut, miként zavarja a szomszédokat vagy hogyan bánik a munkásaival. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit hogyan csinál, ez mind magánügy, és ha valakinek nem tetszik valami, az irigy. Ilyen irigyes dumát hallottam már legalább négy nagyvállalkozótól, több állattartó gazdától, de még fatolvajtól is.