Képriport
Az érveimre nem igazán tud érvekkel válaszolni, inkább támadásba lendül: nem is a szeméttel van a baj, hanem velem. Hogy én mindenbe beleszólok. Mert olyan a stÃlusom, hogy mindenbe bele kell pofáznom. Mi közöm hozzá, hogy mit hoznak ide ki? Az én földemre öntötték? Nem. Akkor mit szólok bele? De hiába jár a nagy pofám, mert Å‘k az ilyen tÃpusú szemetet eddig is patakokba hordták, ezután is patakokba fogják hordani. És Å‘ egyébként is tudja, hogy ki az, aki engem most ide küldött. Merthogy én védek valakit, aki egyébként szekérrel hordja a KüküllÅ‘ partjára a szemetet. De nem mondja meg, hogy kit. Na, én itt teljesen elveszÃtem a szálat. Ki küldött és kit védek? Ez már fikció, Csaba agya elkezdett összeesküvés-elméleteket termelni, ráadásul olyan pökhendi, felsÅ‘bbrendű stÃlusban beszél velem, mintha legalább a fÅ‘nököm lenne, vagy az apám, s megengedhetné magának.