Florina. Új, rezisztens fajta, nálamnál csak alig vénebb. A hetvenes években keresztezték a franciák amerikai eredetű fajtákból, a Jonathanból, a Starkingből, és a Goldenből és még két másikból. Úgy reklámozták, mint az „első ehető rezisztens” fajta, és nem csak, hogy ehető, de kimondottan finom is, sokan szeretik itt felénk. Székelyföldön jól megkapta a helyét, a termesztők is dicsérik. Csizáék így jellemeznék a gyümölcsöt: édeskés, kemény húsú, közepesen leves, héja erős, vastag. A fa növekedési erélye erős, talán túl erős, durván reagál a metszésre. Bőtermő, nem alternál, minden évben terem. Nem igényes, ellenálló a betegségekkel szemben, de erősen kukacos. A képen is látszik, nem találunk egyetlen almát, ami ne lenne kukacos, de más termelők is panaszkodnak, hogy belülről, a magháztól kezd rohadni a Florinájuk, valószínűleg a hernyó miatt. Nem hülye ez az almamoly, tudja, hogy mi a jó. Október közepén szedték idén, decemberben kezd ehető lenni, mert addig nagyon kemény, és március végéig tárolható a pincében. Homogén méretű gyümölcséből sok lehull. Megeszik, illetve pálinkát főznek belőle. Erősen hamvas, piacos, hívogató. A faluban nem nagyon elterjedt, mondja Albert bácsi, de én azért hozzátenném, hogy a környéken kezd gyakori lenni, a Nyikó-menti kollégák ódákat zengtek róla a legutóbbi Székelygyümölcs-gyűlésen. Tesztünkön a Florina kinézetre és ízre is 8,5-ös jegyet kapott, ezzel harmadik lett a Hosszúszárú és a Jonathan után.