Az asszony ránéz erre a képre, s azt mondja, giccs. Igen, ez öncélú giccs. De mégis emberi, mégis szép, nem annyira hivalkodó, nem annyira kérkedő, mint ami nálunkfelé divat. Nem azt bizonygatja, hogy „kemény vagyok és van pénzem”. Nem egy kategória az aranyozott kapu lábaira kipakolt két nagy fehér oroszlánnal. Ezt a típusú kedves giccset kellene megtanulnunk nekünk, székelyeknek a menőző giccs helyett.