Négy másik tehén a legelőn nyaral, télire ők is hazajönnek, akkor megfordul a rend, azok lesznek a fejősök, és a bentiek lesznek szárazra állítva, vagyis pihennek legalább két hónapot a borjúzás előtt.

A 36 éves férfinak nincs ideje unatkozni. Ottjártunkkor épp falunapokat szerveztek Szépvízen, a fiatalember munkából az interjúra, onnan a rendezvényre sietett. A kettő között megitatta és megsimogatta az állatokat a pajtában, közben mesélt.

Ha nem a sajátjaival, akkor mások állataival törődik Barni, mivel már 18 éve állategészségügyi technikusként dolgozik a községben. Négyezer juh, 1300 szarvasmarha, körülbelül 700 disznó és többszáz kecske számít a segítségére, ha baj van, oltani kell, vagy nehéz az ellés.

Gyerkkorától kötődik az állatokhoz –

meséli a gazda, a szülei is mindig tartottak tehenet. Nyolcadik osztály után egy újsághirdetésben látta meg, hogy lehet felvételizni állategészségügy szakra az udvarhelyi iskolába – így lett szakma a szeretetből.

Az önálló gazdálkodást körülbelül tíz éve kezdte el, az első állatot még nem is az istállóban, hanem a színben tartotta, 2007-ben – emlékszik vissza.

Hat éve a Csengő tejszövetkezet élére is megválasztották, szabadidejében pedig – ha még marad – a helyi sportegyesület elnökeként tevékenykedik. Hétvégente focizni járnak a szépvízi férfiak.

Barninak kíváncsi tehenei vannak, a máramarosi szürke végig szaglássza a táskámat, amíg az istállóban beszélgetünk a gazdával, talán meg is kóstolná, pedig nem zöldtakarmány − azt ugyanis nagyon szeretik. Rajta kívül két pirostarka figyeli a társalgást.

Anita, a gazda nyolc éves kislánya pedig körülöttünk legyeskedik, dúdolgat az udvaron, úgy tűnik, nem félős leányka, a tehenektől legalábbis nem retteg. Ede, az egy évvel fiatalabb testvére is szívesen segít az apjának, jó is lenne, ha tovább vinnék a gazdaságot − reméli a családfő.

Inkább fülszám, mint születésnap

Nevük nincs a teheneknek, csak a fülszám szolgál azonosításra, meg is jegyzi Barni egyenként, pedig a számoknak amúgy nem barátja. Azt is bevallja, könnyebb a tehén fülszámát megjegyezni, mint a felesége, Melinda születésnapját. „Azt se kérdezd, hány éves vagyok, mert sosem tudom" − mondja nevetve.

Az otthoni három tehén adja most a napi hatvan liter tejet, ami a szarvasmarhatartók egyesületén keresztül a Csengőhöz kerül feldolgozásra. Az egyesülethez naponta 500 liter tej folyik be 15-20 gazdától, télen 300 liter körüli a hozam.

„Nagy álom volt, hogy Szépvízen tejüzem legyen, bizakodóak voltunk. A Csengő szövetkezetet 2011-ben alapítottuk meg, rá négy évre sikerült elindítani az üzemet"− meséli az állatszakértő, akit már a alakuló gyűlésen elnöknek jelöltek.

Nem fürdenek tejben

A szövetkezeti tagok havonta gyűléseznek, megbeszélik a felmerülő problémákat. Barni szerint egy idő után a tejhiány lesz a legnagyobb gond, a kisgazdáknak nehéz a helyzetük, a támogatások feltételekhez kötöttek és szigorú szabályokat kell betartani. Nem mindegy például, hogy mekkora egy állat fekvőhelye, mennyi fény jut be az istállóba, hogyan tárolja a gazda a trágyát, stb.

Kevesen tartanak fejőstehenet, vagy ha tartanak is néhány állatot, bikaborjút nevelnek inkább eladásra – magyarázza Barni. Ez azért könnyebb, mert nem kell pontos időben fejni, a borjú kiszolgálja magát, amikor éhes.

A fejőstehenek után ad az állam támogatást, de még nem tudni, idén mennyi jut állatonként, a gazdálkodásból származó bevétel inkább fizetéskiegészítés Lászlóéknak.

Itt Szépvízen az is a probléma, hogy kevés a belterület, Barni 4 hektárt kaszál meg, nagy részét bérelni kell a területnek.

A szénát kukoricasilóval és búzakorpával pótolja, a minőségi takarmány a sok tej titka, de a genetika is számít, különben nem tejel, csak hízik az állat.

Nagyon oda kell figyelni a tehén tőgyére, ha jó tejet akarunk, mert könnyen begyulladhat a rossz takarmánytól, vagy az ivarzás miatt. Ilyenkor azonnal állatorvost kell hívni, és antibiotikus kezelést adni az állatnak, ami alatt a tejet nem szabad csarnokba vinni − sorolja a teendőket László Barni.

Az ivóvíz is tiszta kell legyen, hogy ne kapjon gyomorrontást a jószág.

A napi program reggel hatkor kezdődik, hogy 7 órára már a csarnokba érjen a tej, Barni pedig munkába mehessen 8-ra. Délután irány a mező, ha jó az idő, este 7 után ismét az istállóban várják a feladatok a fiatal gazdát: ganéhányás, etetés, fejés, legalább másfél óra. „Télen, amikor nyugodtabban végzi az ember, beletelik kettő s félbe is."

Sok szabadidőt nem hagynak a gazdának a jószágai. Itt nincs hétvége, nem mondhatom a teheneknek, hogy kellemes hétvégét, hétfőn találkozunk, s becsukom az istállóajtót – fogalmaz.

A tehenek hatodik érzéke

„Van, hogy a szomszédok tudják, vasárnap mikor kelek" – magyarázza a nehézségeket Barni − mert bőgnek, ha nem kapnak a szokott időben enni az állatok.

Egyszer az egyik szomszéd meg is jegyezte: „Hallod-e Barni, úgy képzelem el, mintha Svájcban lennék. Nálad olyan szépen bőgnek a tehenek, még Svájcban hallottam így."

A teendőket legtöbbször egyedül végzi, vagy segítséget hív maga helyett, ha nem tud otthon lenni és ellátni az állatokat. Melindával próbálta megszerettetni „legalább a szagot" – ahogy mondja − de a fiatalasszony inkább csak távolról figyeli a marhákat, „nem tudtam megszokni, félek tőlük"- vallja be.

Barni szerint pedig szeretni kell a teheneket, türelmesen, szépen bánni velük, és azt meghálálják.

A kíváncsi szürke a legérzékenyebb, de a többi is reagál a gazda hangulatára. „Reggel, ha mérgesen jövök, mert elaludtam, és sietek, érzi a hangulatomat. Ha elszabadul, és mérgesen akarom megfogni, nem hagyja. Pedig egy szót nem szólok.

Vagy ha megszidom, hogy ne mozduljon el fejés közben, megsértődik, s a tejet se adja le. Ilyenkor megsimogatom, megnyugtatom. Szépen kell beszélni, s akkor leadja. Ha jó kedved van, akkor nincs semmi gond."