A családjától még bátorítást sem kapott, mikor elektrotechnikusként gazdálkodásra adta fejét. Zöldséggel kezdte, ma már a tejelők mellett húsmarhákat is tenyészt a Kézdivásárhely melletti falucskában.

Ez az istálló lebontásra volt ítélve, aztán meggondoltam, inkább felújítottam, s ide kerültek a keverék növendékek – kezdjük a kisebbik istállóval az udvaron. Kilenc göndörszőrű ünőborjú figyel ki belőle, pirostarka és angus keverékek. Előbbi jó tejelő fajta, utóbbi pedig szívós húsmarha.

Építettünk a vejemmel egy gépszínt, s oda is végül állatok kerültek – mutatja az udvar másik felében a többi keveréket, meg a fajtiszta angus bikát. Ez a fajta Írországból származik, az egyik legkedveltebb Európában, de nem csak tartani, megenni is nagyon szeretik.

– Akarok egy húsmarha farmot párhuzamosan a pirostarkákkal – osztja meg a terveket a gazda, miközben a tejkontrollban levő tarkákhoz megyünk a nagyobbik istállóba.

Itt 36 tehén áll két sorban, a fejük fölött egy-egy táblácskán az adatok: név, születési dátum, fülszám stb. Közülük jelenleg húszat fejnek, naponta 250 liter a téli tejhozam, de nyáron előfordult már a napi 600 liter is.

Gondok vannak a megtermékenyítéssel, most is várják a vitaminokat az állatorvostól – magyarázza a gazda. A jobb termelés érdekében próbálta őszre beállítani a borjadzást, de ez felborította az állatok biológiai egyensúlyát, gyulladás, méhbetegség lépett fel náluk, vágóhídra is jutott belőlük emiatt. Ezért most inkább visszatérne a régi rendre – mondja.

Mintapéldányokat is nevel

Benedek nagyon odafigyel az állataira, mintapéldányok is kerültek már ki a keze alól, egy bikáját már másfél évesen a marosvásárhelyi megtermékenyítő központba vitték.

– Például itt van egy 2008-as bikanevelő anya, Jolán. Legutóbb tavaly novemberben vitték el a borját, akkor kapta ezt a piros fülbevalót. A borjú sorsát még nem lehet tudni, mert az országos szarvasmarhatartó központban tesztelik. Mikor elviszik tőlem, megmérik, majd három hónap után ismét, s a három havi fejlődést visszaosztják napokra, a középarányosnak meg kell haladnia az 1 kilót. Ha nem éri el, kiselejteződik az állat. Ami végül bekerül a termelésbe és ondót vesznek tőle, mindenféle szempontból meg kell, hogy feleljen a fajtisztaságnak – magyarázza.

A tejelők kényesek a takarmányra, ezt a saját bőrén tapasztalta a gazda, ezért is kedveli a kevésbé igényes húsmarhákat. A penészes takarmány is rontja a tejet, de az sem jó, ha túl savas a siló. „Nem hiába mondják, hogy egészséges tehéntől egészséges tej jön. Ezt látom tévhitnek, amit mostanában terjesztenek a médiában, hogy nem egészséges a tej. Ha az nem egészséges, akkor nem tudom, hogy mi az."

Amellett, hogy a takarmányra odafigyel Máthé gazda, a fejésnél is körültekintően dolgozik. A tehenek tőgyét egyszerhasználatos fertőtlenítő törlőkendővel tisztítja, majd fejés után is bekeni egy speciális zselével, ami megakadályozza, hogy a nyitva maradt záróizmokon keresztül befertőződjön a tejcsatorna.

Ebben a szakmában mindig van mit tanulni

– mondja, de szerencséjére ő nem ijed meg az efféle kihívásoktól, még ha drága is a tanulólecke.

„A nyolc osztály után én vagy erdész szerettem volna lenni, vagy mezőgazdasággal dolgozni. De édesapám brigádos volt a kollektívben, azt mondta: fiam, ezekben a szakmákban jelen pillanatban akkor tudsz haladni, ha jól tudsz hazudni, s erre nem tanítottalak meg. Végül elindultam az elektortechnikára, a fémforgácsolást meg is szerettem, mert változatos volt. Na de a rendszerváltás után engem ez a gazdálkodási görcs úgy elfogott, hogy én még egy évet erőltettem a gyárban a munkát, de azalatt annyit tévedtem, hogy azelőtt 13 év alatt annyit nem, az eszem nem ott volt" – emlékezik a kezdetekre.

S bár az egész család ellene volt, mindenkitől csak azt hallotta, hogy: „Neked elment az eszed", mégiscsak nekifogott káposztát termelni az apósától kölcsön kapott két darabka földön. A terményt évről évre messzebbre kellett vinni eladni, s hogy az egyes lovat erősebbre cseréljék, Máthéék felvették az első kölcsönüket egy platós Aro reményében. A kölcsönt 60 %-os kamattal adták, rá három hónapra már 110% lett az erős infláció miatt, de egy használt teherkocsira még futotta.

A megpróbáltatások még csak ezután kezdődtek, mert időközben traktorra is szükség volt, ahhoz pedig ismét kölcsön kellett, aminek újból ráfizetés lett a vége, de legalább a pityókatermesztés jól ment. Egy darabig. Benedek időközben istállóépítésbe fogott, de pont abban az évben gyenge lett a termés, s hogy az épületet be tudja födni, újabb kölcsönre volt szükség. Hogy azt is visszafizesse, kellett két év, plusz egy föld és az autó ára. A harmadik esztendőben már teheneket vásárolt a kitartó gazda.

„Pénzem nem volt sok, hogy cifra teheneket vegyek, de megnéztem, hogyha sovány, lepattant is, de lehessen jót nevelni belőle. Volt olyan, hogy megvettem egy részeges embertől, látszott a tehénen, hogy szép formás, csak alultáplált. Amikor elhoztam, vezettem be az istállóba, térdre esett, fél órát kellett tuszkoljuk, hogy felálljon. Aztán mikor az kettőt nálam borjúzott, az elsőnél 30, a másodiknál 42 liter tejet adott. Igaz volt, amit édesapám mondott, hogy a kollektívben hazudni kell tudni, na de a tehenet hazugsággal nem lehet etetni. A politikusok minket avval etetnek, de a tehenet nem lehet."

Máthéék gazdasága néhány éve magánvállalkozásként üzemel, Benedek felesége, Katalin végzi a papírmunkát. Szakmája szerint könyvelő, az állatokat kevésbé szereti, de a család kedvéért felhagyott a városi munkájával, a traktorra is felül, ha kell. Két lányuk van, Réka divattervező, Zsófi fodrász, a családfő örömére mindketten itthon maradtak, pedig néhány éve még külföldre kacsingattak, sőt a párjaikat is bevonták a gazdaságba.

 

„Zsófi 10 éves nem volt, a lába a kuplungot nem érte le, ráugrott, úgyis dolgozott. Örvendek, hogy hozták a fiúkat, én annál kevesebbet kell, hogy traktorozzak" – mondja Katalin.

Máthé Benedek minden szempontból az önállóság híve. Azt mondja, mindenféle gazdálkodás akkor tud jól menni, ha önerőből sok mindent meg tud csinálni az ember. Ő ritkán hív mesterembert az udvarára, építkezéskor is csak az ácsmunkát bízta szakemberre. Szerinte, aki nem szeret dolgozni, a maga gazdája ne legyen.

Úgy látja, a Kézdi Tejszövetkezet számára is kedvezőbb lenne, ha önállósulna, és a tejet nem szállítanák más városba feldolgozni, hanem helyben, önerőből indítanának egy feldolgozót. A tejeskocsi bérlése, a szállítás mind fölösleges kiadás, a helyi fejlesztésekre jó eséllyel lehetne pályázni is – bizakodik a gazda.