Az APIA neve ismert a gazdák körében: ők felelnek a támogatásokért. Haschi András, az intézmény Hargita megyei vezetője azonban óva int mindenkit attól, hogy pusztán erre alapozza a megélhetését.

Mi is egész pontosan az APIA, az ügynökség, amit ön vezet Hargita megyében, és miért jó a gazdáknak?

A Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség egy olyan intézmény, ami a gazda jövedelmét felpótolja valamennyivel, hogy a gazda, mint bármilyen más vállalkozó, tisztességesen meg tudjon élni. A megyében jelenleg 26 ezer gazda az ügyfelünk, de merem állítani, hogy ennek mintegy fele nem igazán gazda.

Különbséget kell ugyanis tenni a támogatást igénylő földtulajdonos és az igazi gazda között, akinek ez az élete, és aki ebből él. Sajnos, a mi szempontunkból, ha valaki bizonyítani tudja, hogy a földje meg van művelve, és helytáll a hivatalos elvárásoknak, akkor muszáj pénzt adnunk neki, akkor is, ha nem ő dolgozik.

11 év alatt a megyébe több, mint 400 millió eurót hozott be az ügynökség, ami országos szinten is kiemelkedő – ez azért van, mert a gazdák hegyvidéki- és agrárkörnyezet-támogatást is kaphatnak. A mi dolgunk ebben, hogy segítsük a gazdát boldogulni egy rém komplikált rendszerben, ami még a 20-30 éves gazdáknak sem könnyű, mert nem értenek hozzá.

Éppen ezért összedolgozunk az önkormányzatokkal, akik eljátsszák az agrárkamara szerepét. Itt mindig van egy-két ember, aki minimális pénz ellenében segít a gazdának előkészíteni a dokumentációját. Itt főleg a kis- és közepes gazdákról beszélek, a családokról, akik nagyon ügyesek, ha zéróba ki tudják hozni a gazdaságot, és akkor az APIA támogatása jelenti a jövedelmet. Ez pénzben átlagosan évi egymillió eurót jelent falvanként, ami látszik is a településeken.

Mik a legfőbb támogatások, amiket igényelni lehet?

Van egy alap, terület-alapú támogatás a földekre, és erre épül minden egyéb. Ide tartozik a hegyvidéki támogatás, illetve a minőséghez, állatlétszámhoz, a terület nagyságához kötött támogatások. Ma már nagyon fontos, hogy a gazdának ne csak tíz tehene, hanem tíz minőségi tehene legyen – ezek a támogatások a legérdekesebbek. Ha erre figyel egy gazda, akkor nagyon komoly összegeket kaphat.

A legfontosabb azonban az lenne, hogy az emberek úgy gondolkodjanak, hogy legyen kereslet arra, amit csinálnak, és csak utána kezdjenek számolni a támogatással, mert az nem biztos, hogy hosszútávú. Ami biztos, hogy 2020-ig lesz, de egy mezőgazdasági vállalkozást nem lehet öt évre tervezni.

Mik a leggyakoribb buktatók, amikre érdemes figyelni?

Azt látom, hogy a legnagyobb buktató az, amikor valaki olyanba vág bele, amihez nem ért, csak sajnos egyre kevesebb munkával egyre több pénzt akarnak az emberek keresni. De, mint mindenhol, itt is jó, ha több lábon áll a gazda.

A mai mezőgazdaság sokszor olyan, mint egy gyár, arra is van példa, hogy valaki megnyer egy pályázatot, és kétmillió euróért egy kulcsrakész üvegházat kap: de itt is tudni kell, hogy kinek fogja eladni a terményeit.

Kiemelten fontos, hogy egy gazdaságba nem szabad úgy belevágni, hogy „erre lesz támogatás" – az sohasem biztos. A termés legyen a fő szempont, ne a támogatás. Merem állítani, olyan gazda is van, akit az se érdekel, mit termel, csak támogatást kapjon.

Persze nem arról van szó, hogy megszűnne a támogatási rendszer, csak ez folyton átalakul. Már folynak a tárgyalások arról, hogy mi legyen 2020 után, de a neheze még hátravan. Majd egy jó évvel előtte lehet körülbelül tudni, hogy mi hogyan alakul, de majd rá újabb négy évre, a ciklus közepén lesz teljesen tiszta minden.

Az alaptámogatás véleményem szerint meg fog maradni, de ettől függetlenül hiába kezdünk el hajtani egy kereket, ha később derül ki, hogy rossz benne a csapágy.