A szaloncukor olyan, mint a diós-mákos kalács: nélküle elképzelhetetlen a karácsony, még akkor is, ha ma már nem módi a fára aggatni, inkább a fa alá szórni. A legegyszerűbb, ha megvásároljuk a boltból, de akinek jobban csúszik a házi készítésű, receptet bőséggel talál mindegyik változatra.

Mi nem a világhálón keresgéltünk és találtunk roppant olcsó, egyszerű és „modern" szaloncukor receptet, hanem a Haáz Rezső Múzeumban, ahol ezen a héten múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak. Az első napon a gyerekek szaloncukrot készítettek, csomagoltak.

Megnéztük, hogy mi készül és hogyan. A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium másodikosait épp a Benedek Elek Tanítóképző negyedikesei váltották érkezésünkkor.

Mielőtt a vidám csapat nekigyürkőzött volna a munkának, Szappanyos Tünde múzeumpedagógus röviden ismertette a múzeum-etikettet.

„Nem szabad a kiállított tárgyakhoz nyúlni, ordítozni, futkorászni"– a gyerkőcök nem először jártak a Kossuth utcai intézményben, nem csoda, hogy egy szuszra fújták az illemtant.

A szaloncukor készítéséhez szükséges alapanyagokat a múzeumpedagógus és segédei a fehér papírral leterített asztalon kis műanyag poharakban már előkészítették: darált háztartási keksz, porcukor, kókuszreszelék, kevés vaj, víz.

A „modern szaloncukor" úgy készül, hogy a fenti hozzávalókat egyszerűen össze kell gyúrni, ha túl száraz, akkor kevés vajjal és pár csepp vízzel lehet segíteni rajta – magyarázta a gyerekeknek Tünde.

A lányok, fiúk pillanatok alatt szalonképessé gyúrták a kekszmorzsát. A fincsi végeredményt pedig a két végén kirojtozott zsírpapírba, utána pedig fényes sztaniolpapírba tekerték – éppen úgy, ahogy egy igazi szaloncukornak dukál.

Kis szalontörténelem

Egyesek hungarikumnak tartják a karácsonyi édességet, de nincs teljesen igazuk, hiszen a szaloncukor ősét, a kikristályosított sűrű cukorszirupot, a fondant-ot a francia cukrászok már a 14. században kifőzték.

 

A messze földön híres magyar szaloncukor divatja és diadala a 19. században, 20. század elején kezdődött, egy időben a Jókai Mór által szalonczukkedliként emlegetett, színes, csillogó papírba csomagolt cukorral díszített karácsonyfák módijával.

 

A czukkedli időközben cukorrá olvadt, de a szaloncukor neve megőrizte a letűnt nagypolgári időkből azt a szokást, hogy minden tisztes házban a karácsonyfát a fogadószobában, azaz a szalonban állították fel.