Egy éve, tavaly novemberben alakult meg a Székelyudvarhelyi Értéktár Bizottság, hogy felleltározza és megmentse a városlakók által értékesnek ítélt dolgokat, legyen az épület, intézmény, életmű, vagy valamilyen termék.

Ezt Nagy Pál színházigazgató, az udvarhelyi értéktár bizottságának elnöke mondta azon a díjátadón, amelyet kedden tartottak a Petőfi panzióban.

A bizottság korábban pályázatot írt ki, hogy motiválja a városlakókat, nevezzenek meg, illetve dokumentáljanak általuk értékesnek tartott udvarhelyi sajátosságokat.

A beérkezett javaslatok alapján értékes könyvutalványban részesültek a Ferenczy-féle bárányflekkent, a Haáz Rezső Múzeumot, a Varga mézest és a Barátok templomát ismertető pályázatok benyújtói.

Az udvarhelyi értékek leltárba vétele az önértékelésünk miatt is fontos – fejtette ki az eseményen Orbán Árpád alpolgármester – a külvilág, és saját magunk előtt is nyugodtan büszkélkedjünk.

A Székeludvarhelyi Értéktár értékgyűjtéséhez bárki csatlakozhat azáltal, hogy rövid dokumentációt készít az általa érdemesnek tartott helyi sajátosságról, amelyet a következő nyolc kategória valamelyikébe be lehet sorolni: agrár és élelmiszergazdaság, ipari és műszaki megoldások, természeti környezet, egészség és életmód, kulturális örökségünk, turizmus és vendéglátás, épített környezet, sport.

 

Bővebb információ a Székelyudvarhelyi Értéktár Facebook oldalán érhető el.

Fazakas Szabolcs, aki szintén a bizottság tagja, elmondta, azt szeretnék elérni, hogy az értéktárba bekerülő épületeket, látványosságokat egy sajátos emblémával, logóval lássák el, hogy az ide látogató turistáknak is egyértemű legyen, hogy ezek egy rendszerbe tartoznak. Ebben a városháza segítségére is számítanak – mondta.

Gólyamártás és krumplisaláta

A díjátadó apropóján az egykori Korona vendégő helyén ma működő Petőfi panzióban fel is elevenítették, hogyan készül és miként tálalják a híres fogást.

Jakab János, a Petőfi panzió tulajdonosa mesélte el az emlékeit, és a gasztronómiai titkok egy részét: a bárányflekkent fatányérról melegen, paprikaszósszal kell enni. Elmondása szerint a '60-as években volt a vedéglő virágkora, ő már akkor a városban élt, és törzsvendége volt a helynek.

„Ő úgy megoldotta, hogy mindig volt bárányflekken, télen-nyáron, ősszel-tavasszal is. Még a juhhúsból is bárányflekkent csinált nekünk. Volt egy titka, amit sokan le akartak másolni, de nem tudtak"- mondta a néhai Ferenczy Jenőre emlékezve.

„Előre szólok, nem olyan lesz sem a felszolgálás, sem a flekken, ahogy most szokás mindenütt. A paprikás mártást, amit elneveztünk gólyamártásnak, mert mindig lapos tányérba tette ki, azt közösen mártogattuk, és legalább kétszer mindig utána kellet tölteni. A másik titka: megsütötte a flekkent, ő is vágta fel, minél apróbbra. Ki volt téve mindenkinek külön tányérba a krumplisaláta. Tulajdonképpen mi jól laktunk, de nem a hússal, hanem a krumplisalátával. Örökké mondta, hogy gyorsan fiaim, ne hűljön meg, hamar szúrjatok, vegyed a kanalat is, faljál, − mert a krumpliba kanalat tett, a húshoz villát. Ennek megvolt a titka."

Dr. Ferenczy Ferenc, az egykori étteremtulajdonos unokája is mesélt a családi recept sikereiről:

„Egy olyan hagyományt próbáltunk bevinni az udvarhelyiek tudatába, amely már az 1800-as években itt a városban híres volt, 1895-től Magyarorszégon is elismerésbe részesült. Az értéktár bizottsághoz leadott anyagba csatoltuk azt a bronzérmet, amit a Ferenczy családnak egyik vendéglős képviselője 1895-ben Budapesten nyert. Nagyapám, akinek itt volt a Korona vendéglője, 1896-ban a milleniumi kiállításon vett részt, arról, meg a későbbi, párizsi 1900-as világkiállításon való részvételéről szóló dokumentumaink sajnos elesztek a világháborúk és az államosítás miatt. De bennünk él ez az egész, nagyapám halála után nagyanyám vitte tovább a Korona vendéglőt és annak a hírnevét, majd 1923-tól Ferenczy Jenő, édesapám öccse, 1952-ben mondták ki, hogy fel kell számolni a vendéglőt. Utána, 1980-ig az épület lakás részén folytatta a flekken készítését a vendégeinek. Szemet hunytak fölötte, mert nem csak színészek, művészek jöttek errefelé, hanem az akkori vezetők, pártunk, kormányunk elvtársai is mindig itt ették meg a bárányflekkent, sőt, még a Bukarestből érkező vendégeket is ide hozták." – elevenítette fel a családi emlékeket Ferenczy doktor.

A híres receptet egyébként Kövi Pál az Erdélyi lakoma című könyvébe is beemelte, innen ismerték meg sokan, és ennek nyomán a Ferenczy családot többször hívták az utóbbi években gasztronómiai fesztiválokra, hogy elkészítsék a családi specialitást.

A bizottság döntésének értelmében a fentiek mellett mostantól az értéktár részét képezi még Bányai János életműve, a Tomcsa Sándor Színház, a Budvár-Csicser tanösvény, és a székelyudvarhelyi Karate Klub is.

 

A bizottság arról is határozott, hogy javasolni fogja a Tomcsa Sándor Színház, a Haáz Rezső Múzeum, a Barátok temploma és Bányai János életrajzának felvételét az Erdélyi Értéktárba is.

 

A Székelyudvarhelyi Értéktár bizottságának tagjai többek között Miklós Zoltán múzeumigazgató, Fazakas Szabolcs, a Legendárium megalkotója, Kiss Tibor, az udvarhelyi EKE alelnöke, Nagy Pál színházigazgató, Vass Orsolya, az Uff elnöke, Balázs Attila örökségvédő, Nagy György, az UKKSZ elnöke.