A nagyobb üzletektől a kisebbekig nagyjából mindenütt megtalálható sokak kedvence, a remetei házicsoki – habár nem a régi rendszer ízeit hozza vissza, mint az ugyanott forgalmazott magyar csokik, de nagyon tud valamit.

A nyolcvanas évek „baton cu lapte" néven házicsokinak csúfolt, kemény, szájpadlásfelhasító, fogtönkretevő valamije mellett más, már a rendszerváltás után piacra dobott hasonló termékeket is kenterbe veri, s talán ezért van, hogy a konkurencia is ezt másolja.

Száz tonnát is tudnának egy hónap alatt

Gyergyóremetén egy fiatal házaspár, Laczkó Endre és Ferencz Ibolya 2000-ben fogtak hozzá a házicsoki-készítésnek – az End-Ibo márkanév a keresztneveikből származik. A férj tavaly váratlanul elhunyt, Ibolya azóta testvérével, Ferencz Józseffel vezeti a házicsokigyárat.

Tizenhárom évvel ezelőtt még egyetlen helyiségben készítették a házicsokit, sőt akkoriban még kézzel csomagolták a kész terméket – manapság már a település alszegi részében egy kisebb gyárat alakítottak ki, ahol negyvenhat személy dolgozik (mind helyiek, gyergyóremeteiek), tizenhat romániai megyében árulják a termékeiket, de magyarországi forgalmazójuk is van. Akár száz tonna terméket is elő tudnának állítani havonta.

Érdekesség, hogy a házicsokigyár épületének tetejét napelemek borítják, a termeléshez szükséges energia egy része ezekből származik. Azt vallják, hogy ahol lehet spórolni kell, kivéve az alapanyagot. Így tudják mindig jó áron adni a jó minőségű terméket.

Az évek alatt a házicsokik mellett más édességeket is kezdtek gyártani, ma már igen széles a skála, hiszen kókuszos és mézes süteményeket, teasüteményeket is készítenek. Nemrég dobták piacra a tekercs-házicsokit, ebből kétféle is van, a diós és a vaníliás.

Holland kakaó, szlovák tejpor

Ibolya szerint a csoki ízének legfontosabb „összetevői" a holland kakaó és a jó minőségű tejpor. "A kakaó holland, az nagyon bevált, annál is maradunk. A dióbelet helyi termelőktől szerezzük be, például Székelykeresztúrról vagy Marosvásárhelyről. A tejport évekig helyből, a remetei tejporkészítőből vettük, de tavaly óta sajnos nem mindig működik és inkább gyerektápszert készítenek.

A tejport így Lengyelországból és Szlovákiából hozzuk be: ott is többféle minőség van, de mi arra nagyon figyelünk, hogy jó minőségű legyen. Mindig mintát kérünk és csak azután vásárolunk, mert a minőségnek ára van. Ránézésre nem, de ahogy elkészül belőle egy próba, azonnal látjuk-érezzük, hogy milyen tejporról van szó".

A házicsokik skálája is szélesebb lett a tizenhárom év alatt. Nemcsak fehér- (ez nem tartalmaz kakaót) és barnacsoki van, hanem eper- és pisztáciaízű is, de nápolyszeletek között lévő töltött csokijuk is van – a nápolyiszelethez az ostya szintén egy megyebeli cégnél készül. A Ferencz-testvérek szerint termékük titka az, hogy a jó minőség a kezdetek óta megmaradt.

"Kitartunk a jól bevált, hagyományos íz mellett. A mi csokink olyan, hogy a mai napig meg tud penészedni, nincs benne semmiféle tartósítószer. Negyvenöt nap, vagyis másfél hónap a jótállási időnk rá, de attól is függ az eltarthatósága, hogy milyen körülmények között szállítják, tárolják – mondja József.

Meleg csoki ostyával

A házicsokigyártás folyamata viszonylag egyszerű: a nyersanyagraktárból gondosan kimérve nagyobb edényekbe adagolják a tejport, a cukrot és a kakaót. Gép keveri össze a masszát, amit ízesítenek, majd 50x38 centiméteres táblákba, fém-formákba öntik. Ez a nyers csokimassza melegen (nem forrón!) istenien finom tud lenni, főleg ostyalapokkal „kísérve".

A táblákat egy napig hagyják állni, a csoki ezalatt meghűl és kemény lesz. Másnap elkezdik a csokitáblák felvágását és csomagolását, ezt szintén gép végzi el, az alkalmazottak a táblát helyezik a gépre, ami tolja és szeleteli a csokit. Egy ilyen tábla felvágásával 30 darab 100 grammos, téglatest alakú csoki készül, ezeket egy szerkezet a csomagológépbe tolja, amelynek végén szalagon jön ki a műanyag fóliába csomagolt késztermék.